2013. augusztus 22., csütörtök

Blogos kihívás- Day 22

Csak egy random témáról vélemény!

Ebben a bejegyzésben a mai fiatalságot és annak csudás szokásait szeretném egy kicsit kivesézni. Az egyik legnagyobb probléma, húgy túl gyorsan akarnak felnőni. Biztos forrásból tudom, hogy vannak olyan 11-12 (!) éves kislányok, akik már azon gondolkodnak, hogy milyen műkörmeik legyenek, milyen melírcsíkokat fessenek a hajukba és már barátjuk van, smárolnak. Oh God, why? Nem tudom, hogy a szülők ilyenkor hol a manóba vannak, de ha az én gyerekeim ilyesmikre vetemednének, szépen elbeszélgetnék velük...
A másik dolog pedig a sok cigaretta és alkohol fogyasztás. Nem azzal van bajom, hogy isznak, mert néha, jelesebb alkalmakkor, egy-két pohárral lehet, mert miért nem. De amikor szinte minden hétvégén úgy leisszák magukat, hogy a saját hányásukban fetrengenek és teljesen elhagyják magukat, az szerintem undorító. Főleg ha lányokról van szó! Kiszolgáltatottá, szánalmassá válnak, egyszerűen rossz rájuk nézni. 

Na meg a cigaretta... Én azt sajnos minimálisan sem tudom elnézni. Nem bírom a szagát, ez van. Meg nem attól lesznek menők, hogy már 14 évesen doboz számra azt szívják. De ha korábban akarnak meghalni, vagy ki akarják majd köhögni a lelküket is, akkor felőlem...

Aztán ott van még a... khm... elribizlisedés. Nem szeretnék káromkodni, de remélem érthető (elribancosodás, no). Extra mélyen dekoltált topocska, feneket szinte el nem takaró picsaszoknya, 100 cm-es póthaj, 10 cm-es műkörmök, sült csirke színűre pirított szolárium bőr, mellé idegesítő, nyávogó, kényes stílus, megspékelve indokolatlan hisztirohamokkal. Nem azt tartom ribisnek, ha műkörme van, vagy csak póthaja, hanem a fent leírtakat együttvéve. De főleg a viselkedésben nyilvánul meg. 



2 megjegyzés:

  1. A melírcsíkot még meg tudnám magyarázni, meg az még a legelfogadhatóbb. Valahol ez a szülő szegénységi bizonyítványa is, mert szép és jó fiatalon a semmire gyereket vállalni, csak éppen nevelni felejtik el. Majd felneveli az utca és a tévé, meg az iskola. Igaz, hogy ezeknek nem ez lenne a feladata. A másik, hogy legalább egy, de inkább két generáció nőtt fel ebben a stílusban. Nem hiszem, hogy mást kellene elvárjunk. Sajnos. Ez szomorú.

    VálaszTörlés
  2. Na igen. Ismerek olyan diákot is, akivel egyáltalán nem foglalkoznak a szülei, szinte mindegy nekik mit csinál, merre megy :/
    Igen, sajnos ők ebben nőttek fel. Szülők helyett nem tudunk szülők lenni. De sokan az én korosztályomban is ilyenek és elég kellemetlen tud néha lenni...

    VálaszTörlés