Változtatások

Véleményen szerint minden ember életében eljönnek azok a szakaszok, amikor úgy érzi, változásra, változtatásokra van szüksége. Megrekedt egy bizonyos szinten, nem érzi jól magát abban a közegben, ahol jelenleg tartózkodik és úgy érzi, lépnie kell. Jelenleg én is így érzem magam, viszont nekem nem a környezetemen kell változtatnom, hanem önmagamon. A hozzáállásomon, a gondolkozásmódomon. 

Sosem voltam egy igazán magabiztos, hangos lány, mindig is voltak félelmeim és lesznek is, viszont az elmúlt időszakban ezek annyira felülkerekedtek rajtam, hogy néha a mindennapos életem zavartalan működését akadályozzák. Régebben nem okozott gondot idegenek megszólítása, velük való beszélgetése, vagy csak felállni az osztályban és elmondani egy verset, esetleg felelni egy anyagból. Most viszont rettegek ettől, elkezdek hebegni-habogni. Korábban is volt lámpalázam de mostanában jobban előjön és ez sokszor nagyon kellemetlen tud lenni. A gond az, hogy beismerem a félelmeimet és a hibáimat (habár azt mondják ez már félsiker) de úgy érzem, egyedül kevés vagyok a változtatásra, pedig minden dolog agyban dől el. El kéne magammal hitetni, hogy nem vagyok kevesebb senkitől sem, ugyanúgy képes vagyok bármire, amit elhatározok és megküzdök érte, mint bárki más. Mindenki megérdemli a boldog és teljes életet.

Mondhatni sokszor csinálok bolhából elefántot. Mindent túlragozok, túlkomplikálok, sokat agyalok és mindenen kalkulálok. Néha csak hagyni kéne hogy az idő és maga az élet elrendezze a dolgokat és had folyjon a maga kis sodrában. Azt mondják, hogy amin nem tudsz változtatni, azon felesleges aggódni, amin pedig lehet, azt a lehető legjobban kell megoldani. 

Ami még rosszabb, hogy a félelmeink, gátlásaink, a görcsök, amiket magunkban szorongatunk, rányomhatják a bélyeget a napi hangulatunkra, emiatt szomorúnak, elnyomottnak érezhetjük magunkat, amit persze senki sem szeretne. Igazából nem is értem miért lettem ennyire félős, hiszen alapjában véve jó életem van, szerető család vesz körül, vannak barátaim. Viszont ha már eljutottam idáig, innen már csak felfelé vezethet az út. Célom az, hogy egy magabiztosabb, határozottabb, merészebb lány legyek, ami nem fél az elé gördülő akadályoktól és sikeresen túljut a félelmein. Legfőképpen szóbeli érettségire szeretném ezt megvalósítani, hiszen ott fontos a magabiztosság és az, hogy elő tudd magad adni. Szóval van néhány hónapom, remélem sikerrel járok. Önmagunk leküzdése a legnehezebb feladat, de nincs lehetetlen, úgyhogy gyerünk gyerekek, csakis előre!