Ismét elkapott a gépszíj

Érdekes, hogy régebben szinte sohasem voltam beteg. A gyerekorvos mindig azt kérdezte:- Ó, hát téged még látni itt?- Aztán felvilágosítottam, hogy nem azért jöttem, mert rosszul vagyok, hanem mert igazolás kell a táborozáshoz. De most másodjára is lebetegedtem. Már tegnap éreztem az iskolában, hogy valami nincs rendjén. Így a mai nap inkább itthon maradtam. Milyen jól tettem. Fáj mindenem, hőemelkedésem van, percenként nyúlok zsebkendőért. Egyébként annyira jellemző, hogy holnap szerettem volna programot tervezni és pont ekkor robbanok le. Bár az illető (Zsófi) sem ért volna rá, szóval így duplán bukta. Úgy tűnik, a sors akarta azt, hogy ismételten itthon dekkoljak. Milyen aranyos. Lényeg a lényeg, hogy szeretnék mihamarabb kigyógyulni. Rengeteg teát iszok, C-vitamint szedek, filmek és sorozatok tömkelegét nézem. Remélem ti jól vagytok!

Emi örül a hónak

Mostanában az időjárás nem igazán tudta eldönteni, hogy mit szeretne. Egyszer viharos hóesés volt, ami másnap rögtön átcsapott dézsányi mennyiségű esőre. Ma viszont szép számmal havazott, amit próbáltam kicsit megörökíteni (bár az utakon már elolvadt...)

 

Csipkebogyóra is vadásztam, amit találtam is. Néhányszor azért mérgelődtem, mert a legszebbek eléggé magasan voltak. Legközelebb létrát is viszek magammal... :)))

  Viszont amit nagyon szeretek a télben, hogy minden olyan csendes, békés és nyugodt.

Az egyik kedvenc nyakláncomat is beavattam a fotózásba. Szerintem különleges, antikolt hatású, illik a téli tájhoz. Sokat szerencsétlenkedtem vele, hogy stabilan megálljon, mert állandóan forgolódott. Be volt csavarodva kicsit :)

Természetesen magamról is lőni kellett egy-két képet, ha már ott vagyok. Nem sokáig haboztam, rögtön belevetődtem a friss hóba. Állványom híján a bicikli kerekére tettem a fényképezőm és úgy ügyeskedtem. Hamar vissza kellett bicikliznem, mert későn mentem ki és ugyebár korán sötétedik. Legközelebb Valakit szeretnék fotózni, majd még ki kell találnom, ki lesz az :)

Hazaérkezvén pedig egy nagy adag tejszínhabos-csokireszelékes kakaóval kényeztettem magam. Rendesen át voltam ázva, így jól esett.  

 

 

Never give up!

Ilyen az élet. Akinek van tehetsége és meglátása, de nincsenek súlyos százezrei, az szinte finom kis csipkés kendővel integethet a nívós egyetemekre és felszerelésekre, viszont akibe csak pénz szorult, az mindig feljebb jut. De akkor sem adom fel az elképzeléseimet! Egyszer engem is elismernek. Egyszer majd én is értékes leszek a témában...

Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy minden tökéletes.

Tökéletes. Ez az a szó, kifejezés, ami számomra nem létezik. Ebben a világban nem létezik tökéletesség. Nincs se tökéletes ember, se tökéletes munka, se tökéletes élethelyzet. Sokan vagyunk úgy, hogy találunk valakit, akiről azt hisszük, hogy ő bizony hibátlan, mindig ragyog és rá szeretnénk hasonlítani. Az emberek többsége ugyanis csöpögős, cukros mázzal van beborítva. Nem azt mutatják, ami legbelül lakozik. Elrejtik, elfedik, hatalmas 'púder' felhőbe burkolják. Az is biztos, hogy mindenki a tökéletességre próbál törekedni. Te is, én is. De egy idő után elérsz egy bizonyos határt, ahonnan akarva-akaratlanul sem tudsz továbblépni. És ezt a pontot tudjuk nehezen elfogadni. Hisztizünk, csapkodunk, mérgelődünk, fortyogunk. Velem is sokszor előfordult, nem tagadom. De próbálom elfogadni a tényt, hogy nem mindig sikerül minden, amit eltervezel. Hogy hiába töröd magad, sok dolgokon nem tudsz változtatni. És hiába szeretnél tökéletes lenni: Nem fog sikerülni. De tudjátok mit. Az ember pont ettől szép. Hogy nem vagyunk egyformák és hogy hibázunk. Ez tesz minket egyedivé, különlegessé. Ennél több pedig alig ha kelhet.

Olvasós szösszenet

Mielőtt elvesznék a szavak rengetegében, gondoltam-pihenésképpen-írok egy kis szösszenetet. Éppen Puskin-Anyegin c. művét bújom nagy serénységgel. Már csak egy fejezet hiányzik, de azt majd tusolás utánra hagyom a jó meleg ágyikóban. Mondjuk jómagam sem tudom, miért hagytam ezt is az utolsó pillanatokra, mikor már vagy egy hónapja fel lett adva. Mondjuk, ezt már magamtól igazán megszokhattam volna... Magától a regénytől eddig nem dobtam hátast, bár eddig egy kötelező olvasmány sem bűvölt el igazán. De azért próbálom rászánni magamat az elolvasásukra, érettségikor azért csak hasznát veszem majd. Szóval a mai napom olvasgatással, tanulgatással, rendrakással telt. Amolyan szokásos vasárnapi programosan. Egyébként kezdem megtanulni, hogy egy kötelezőt ne nézzek akkora nyűgnek. Tegnap igenis nekiálltam és olvastam. Ha már könyvekről esett szó, olvasási tervbe van Fejős Éva-Hotel Bali c. műve, plusz egy osztálytársam barátnőjétől holnap kapok egy angol regényt (pontos címet nem tudom, szégyen megesz), de kicsit ilyen horrorosabb, izgalmasabb. Kíváncsi leszek, hányszor kell előkotornom a szótárat...Mindenesetre több időt szeretnék szánni az olvasásra, a könyvekre, hiszen jó dolog a művelődés! Néhány egyedre jó hatással lenne...(If you know what I mean)

Inspiráció

Összevisszaságok

Sziasztok! 

Éppen hogy feleszméltünk a két nap iskolából, holnap élesen is újra belevágunk. Szombaton mehettem volna anyáékkal Pestre, de én inkább jó kislány módjára itthon maradtam olaszozni. Mivel holnap javítom, vagy 5 anyagból. Nem, nem igazán sikerült mindent az agyamba vésni, a múlt idei igeragozást pedig hagytam is a sutyba. Na majd pont 80 igét fogok bemagolni...Igazából már kezd elegem lenni ebből az állandó megfelelésből. Hogy sosem elég, amennyit teljesítek, mindig elvárják, hogy még többet, még jobbat. De vettem egy nagy levegőt és azt mondtam magamnak: Ennyi elég! Ha ennyit tudok teljesíteni, akkor ennyit. Nem vagyok én robot, einstein, géniusz. 

A karácsonyi hangulatom még ugyanúgy meg van. Karácsonyfa a helyén, a színes égősorom világít és ha jól látom, elkezdett esni a hó. Legyen 20 cm-es hó, menjünk szánkózni, hó csatázzunk, csináljunk hóangyalt, korcsolyázzunk, legyen mindenünk havas, jeges! Ha már a szünetben nem tudtuk ezt csinálni, akkor legyen még rá lehetőség!

Tegnap ahogy netezgettem, láttam hogy Áprilisban lesz tavaszi MondoCon (anime rendezvény) és szívesen elmennék, úgyhogy már Zsófinak fel is hoztam az ötletet és már nagyon várom. Tudom, messze van, de akkor is. Sőt, az is megfordult a fejemben, hogy beöltözzek (cosplay-ezzek). Itt jöhet a kérdés hogy: nóóóómális? Se parókám, se ruhám, se kiegészítőm, de nagyon buli lenne. Még ezen filozofálgatok...

Kettőezertizenhárom

Bár írtam összefoglalót, néhány gondolatot még szeretnék megejteni. A szilveszter szűk baráti társaságban, sok vicces videó nézéssel, zene hallgatással, evéssel és pezsgőzéssel telt. Elég sokáig bírtuk a fent létet, ezáltal jó sokáig is durmoltam. A tegnapi délutánom így hamar eltelt, Bújj bújj szőkét! néztem, lustálkodtam, nyávogtam, animét néztem és csokoládés-mézes puszedlit nyammogtam. A mai nap (mivel holnap már iskola...) kicsit tanulgattam, bár bevallom fáradt vagyok és huszonhatodjára is felteszem magamnak a kérdést, hogy ezt a 2 napot miért nem voltak képesek megadni? No mindegy. 

Újévkor mindenki fogadalmakat tesz, tervezget, szövögeti a kis álmait. Bevallom, én sohasem szoktam újévi fogadalmakat tenni, nem jutott még az eszembe. De tegnap este kicsit elgondolkodtam rajta és néhány azért eszembe jutott:
~ Alaposabban kéne tanulni és nem halogatni éjszakára, amikor körülbelül a 10 %-át fogadja be az agyam
~ Ebből adódik, hogy be kéne osztani az időmet és kevesebbet nyafogni emiatt
~ Nem kellene majdnem mindent véresen komolyan venni, sokkal felszabadultabban szeretnék élni
~ Több időt akarok a fotózásra fordítani, ugyanis ez az a tevékenység, amit mindennél jobban szeretek és űzök
~ Több vizet inni és odafigyelni az étkezésre

Egyelőre ezek jutottak eszembe, remélem idővel meg is valósulnak és boldogabb, kiegyensúlyozottabb leszek.