2014. augusztus 25., hétfő

Jövő kérdései és ami velejár

Sziasztok! Most egy számomra elég aktuális témáról fogok írni, ami mostanában mindig eszembe jut és gondoltam pötyöghetnék róla.

Mint tudjátok, ez lesz az utolsó évem a gimnáziumban. Kicsit nehezen tudom felfogni, hogy itt állok az érettségi és a továbblépés kapujában, mindemellett félelemmel is tölt el. Mindig is úgy tekintettem a végzősökre, hogy "a nagy végzősök! ó én hol vagyok még az érettségihez, messze van az még!" És el kell fogadnom a tényt, hogy bizony itt vagyok, végzős leszek és ez ellen nem tehetek semmit. A továbbtanulás és a függetlenedés kérdése aggaszt a legjobban.
Számtalanszor megkérdezték már, hogy hova tovább, mit szeretnék tanulni/csinálni és egyszerűen nem tudom... Ami igazán érdekel, az a fotózás, viszont az kevés lenne a megélhetéshez. Vagyis ha már beindul az üzlet és sok felkérésem lesz, akkor lehet elég lenne, de ahhoz hogy elindíts egy vállalatot, új felszereléseket vegyél és fenntartsd ezt az egész rendszert, tőke szükséges. Ráadásul nem is kevés, ugyanis a fotózás nem olcsó mulatság... Szóval ha el is végzek egy fotós iskolát/tanfolyamot még nem tudok belőle rögtön megélni. Így jön képbe egy főállás, amihez jó lenne fősuli, diploma (habár a mai világban azzal se mindig megy az ember sokra) de ezt nem tudom eldönteni, hogy milyen témájú legyen. Ráadásul ha én ki is nézek magamnak egy főiskolát/egyetemet de mondjuk nem vesznek fel államilag támogatottra, a félévente kifizetendő több százezreket nekem nem tudják finanszírozni. Undorító dolognak tartom egyébként hogy a saját országunkban alig van normális lehetőségünk továbbtanulni, érvényesülni, amíg például Angliában, Dániában ingyenes az oktatás (vagyis sok iskolában). Úgyhogy egy kicsit kétségbe vagyok esve, remélem februárig valami isteni szikra megmutatja mi is lenne a helyes döntés.

Persze néhányan megkérdezték, hogy oké, fotózás, de mellette még mi érdekel? Az a baj hogy a legtöbb dolog inkább hobbinak, szabadidős tevékenységnek felel meg... Japán kultúra, animék, cosplay, állatokkal való foglalkozás, rajzolgatás. 
Anya nagyon ragaszkodik ahhoz hogy mondjuk végezzek el egy gyógypedagógiát, mert oda szerinte felvennének, tudna is benne segíteni (ő óvónő). Aztán hozzáteszi hogy nem muszáj ebben dolgoznom, ha nem szeretnék, de valamit elvégeztem és lesz diplomám... Viszont én csak azért nem szeretnék elvégezni valamit hogy legyen róla papírom és helló... Azért szenvedjek végig éveket? Szerintem nem éri meg. Úgyhogy ki kell találnom valamit ami kicsit is közel áll hozzám... Mellette pedig a fotózást is fejleszteni. Na meg nem félni az érettségitől.. 

2014. augusztus 9., szombat

Orfűi nyaralás

Egy korábbi posztomban említettem hogy Orfűre megyek majd nyaralni, erről szeretnék egy kis beszámolót írni nektek.
Az egész úgy indult hogy még december végén elkezdtem játszani a League Of Legends-el amit két jó barátommal űztünk. Nekik van egy jó barátjuk, aki szintén elkezdett ezzel a játékkal játszani, így ő is becsatlakozott hozzánk és együtt meccseztünk. Egyre többet beszélgettünk vele, én külön is és kiderült hogy egy nagyon jó fej, rendes emberről van szó és örültem hogy megismerhettem. Néhány hónappal később feldobott egy ötletet hogy lenne-e kedvünk nyáron kiruccanni egy kicsit Orfűre. (Jó barátjának van ott nyaralója) Megkérdeztem, hogy jöhetne-e velem Zsófi hogy mégse egyedül legyek lány és elkezdtük tervezgetni a dolgot. Anyáékat egy kicsit nehéz volt meggyőzni, hiszen tudjátok így egyedül nem nagyon voltam távol, féltenek stb, de aztán mégis meglett a dolog és július utolsó hetét Orfűn töltöttük. 
Orfű csodás hely, szinte tátott szájjal csodáltam a tájat, amikor megérkeztünk. Pécsi-tó mellett volt a nyaralónk, saját stéggel. Maga a tó egy völgyben terül el és nagyon szép látványt nyújtott a síksághoz szokott szemeimnek. Sokat fürödtünk, napoztunk, este sétálgattunk a környéken. 
Eleinte picit sokalltam az egy hetet, de a vége felé közeledve meg azért sírt a szám hogy kevés, maradjunk még. Jól összeszokott a kis csapatunk, rengeteget nevettünk, beszélgettünk, zenéltünk, kártyáztunk. Utolsó nap megtanultam pókerezni ami kicsit vicces volt :D A kezdők szerencséje effektus nálam is jelentkezett, ami néha az őrületbe kergette a többieket. Na jó nem úgy, csak mókásan hatott hogy volt néhány drillem, flush-em, sorom :D Aki szervezte nekünk a szállást (írom B-nek) már azt mondta hogyha royal flush-öm lesz kiugrik az ablakon.. :DD 

Lényeg a lényeg hogy nagyon jól éreztem magam, örültem a lehetőségnek amit B-nek köszönhetünk. Örülök annak is hogy találkozhattam vele, remélem hamarosan újra összeáll a kis csapatunk :)