2012. november 23., péntek

Csend(ek)

Ha azt a kifejezést halljuk, hogy csend, mindenki a kongó, letargikus ürességre gondol, pedig nem is gondolnánk, hogy mennyiféle változatát éljük meg. Az ember alapjáraton társas lény, szeret csacsogni, nevetni és igényli is a jókedvet, de nagyon sokszor vagyunk úgy, hogy rendben, ennyi elég volt, most csak egyedül szeretnénk lenni a csenddel. Ilyenkor elgondolkodunk az élet értelmeiről, kicsit magunkba szállunk, megnyugszunk.

Kellemes csend az is, amikor télen végig sétálsz egy erdőben, maximum a hó ropogását hallod a lépteid elhaladtakor, de nem is igazán arra összpontosítasz, csak arra, ami téged körülölel.

Viszont létezik kínos csend, amikor a tanár lapozgatja a naplót, hogy kiválassza az aznapi felelőt és ilyenkor mindenki csak sunyít, lapít a székében és csak a papírlapok suhogását lehet hallani.

Gyászos, szomorú csend is adódhat, amikor a temetőben állsz és elhunyt szeretteidre gondolsz. 

Bármilyenről is beszélünk, részt képez az életünkben, és olykor-olykor szükség is van rá, bárki bármit gondol róla. Még a legpörgősebb, hiperaktivitásban szenvedő egyének is kívánják.

2012. november 19., hétfő

Karácsonyi vásár (?)


Sziasztok! Mint említettem, szívesen kimentem volna Zsófival Bécsbe az adventi vásárra, de sajnos hely hiányában, szépen, magyarosan mondva: bebuktuk a dolgot. Elkeseredettségem határtalannak tűnt, de aztán eszembe jutott, még amit Zsófi mondott: hogy ugyebár kicsiny hazánkban is láthatunk hasonló gyönyörűséget, ez pedig Budapesten a Vörösmarty Téren található karácsonyi vásár. Ide remélem el fogunk menni. Zsófi sokszor volt az idén nálunk, úgyhogy most eljött az én időm is! Ezenkívül rengeteg helyre szeretnénk elmenni, egyfajta kis kiruccanást terveztünk és végre már fotózni is tudok, amit az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam. A fotókat elnézve nagyon szép lehet, és ha nem is Bécs, de felér(het) azzal a szinttel. Később jelentkezek egy kimondottan karácsonyi poszttal, hiszen mégiscsak az év legszebb és leghangulatosabb időszakáról van szó.

2012. november 16., péntek

Heti összegzés

Sziasztok bébirépák! Mint mindenki látja, végre péntek van, öröm, boldogság. Régen nem írtam, úgyhogy most rászántam magam némi pötyögésre. Most éppen a korallos zöldes-kékes olasz körömlakkom száradását várom, közben The Pretty Reckless-t hallgatok (Nem rég fedeztem fel őket, fantasztikusak!) és majd lassacskán készülődök tánc edzésre. Ez a hét egészen gyorsan, de fárasztóan telt. Az időjárás össze-vissza vacilált, legszívesebben "megsimogattam"  volna a kis arcát, hogy döntse el, hogy mit akar. Tanulás szempontjából kicsit vegyes a helyzet. Mostanában egyre kevesebb motiváció sarkall a tanulásra...De összeszedem magam! A rossz hír viszont az, hogy a bécsi utam csődbe ment, mert betelt minden hely...Pedig Zsófival milyen jó lett volna. Forró csoki, színes égősorok, sok ember, vásári hangulat mm...♥ A sors úgy akarta, hogy most én ebből ne részesüljek. Szörnyű! Bár azért a remény még meg van, hátha valaki meggondolja magát és lesz hely...Naivitás, így szeretlek! Visszatérve az eredeti tendenciára, hétvégére még fogalmam sincs mit tervezek, vagy fotózni megyek vagy esetleg Henivel a hurkatöltő fesztiválra. Csak valahova mozduljak ki, mert be vagyok ide gyepesedve! De még hétvégére is annyi tanulnivalót adnak, nehogy az ember kicsit hátradőljön vagy valami, neem.. Ti terveztetek valamit?

2012. november 11., vasárnap

Spórolás...

Az emberek nagy része elég sokat spórol. És itt most nem a pénzen megvehető dolgokra kell gondolni. Bár azon spórolnának...Én itt most alapvetőségekről beszélek. Néhány kedves szó, apró figyelmesség. Az emberek csak magukkal törődnek. Azt nézik, hogy nekik mi a jó, felhalmoznak mindent, közben ellöknek maguktól mindenkit. Minek több kg élelmiszert venni, amikor a fele a kukában végzi, máshol meg éheznek? Miért nem lehet csak úgy adni valakinek? Mindössze kedvességből, jó szándékból. Mint valami füstköd, úgy illan ez el az emberekből. Mi marad helyette? A gyűlölet, rossz szándék, lopás, csalás, hazugság, káröröm és még sorolhatnánk. Ezért tart ott a világ, ahol. Sokszor pitiáner dolgok hihetetlenül nagyot dobnának az összképen. Tudom, attól nem lesz jobb semmi, hogy én ezt itt leírom, de néhányan észrevehetnék magukat. Mert utána késő lesz és akkor már hiába a nyavalygás, a kapaszkodás. Isten ezért teremtett minket?  Ezért élünk a Föld nevű bolygón? Mindenkinek egy élete van, amit az utolsó pillanatokban nem tud megváltoztatni.

Filmajánló: Hallgass a szívedre

Sziasztok! :) Tegnap este ahogy bóklásztam a youtubon, eszembe jutott, hogy teljes filmek is vannak fent így egyet mindenképpen szerettem volna megnézni. A hallgass a szívedre c. alkotást több helyen is olvastam, hogy nagyon jó és tanulságos, így erre tettem le a voksomat. Nagyon is jól döntöttem! A történet egy férfiről szól, aki pincérkedik és egyik nap egy gazdag családot szolgál ki és a lányukba rögtön beleszeret. Az érzés kölcsönösnek bizonyul. Megadja neki a telefonszámát, de nem tudta felhívni, ugyanis kiderül a lányról, hogy halláskárosult és beszélni sem nagyon tanult meg. A férfit nem tántorítja el, megtanul kézjelekkel kommunikálni és a nővel egyre szorosabbá alakul kapcsolatuk. A nő anyukája viszont nem nézi jó szemmel, mindenáron keresztbe akar tenni a kapcsolatuknak, hamis e-maileket írogat a nevében és jó bő hónapig nem látják egymást. De kis idő múlva elsimítják a félreértéseket és újra együtt lesznek. Ezután jön a szomorú csattanó (lelőjem, vagy ne?...), hogy a férfi rákos lesz és nincs már sok hátra. (Édesanyja is rákban hunyt el) A nő igyekszik segíteni neki és vele lenni, akárcsak a legjobb barátja, egyben munkatársa is. A nő addig elmegy egy műtétre, amivel sikerül visszakapnia teljes hallását, de mire ezt az örömöt megoszthatná szerelmével, holtan találja a kórházi ágyban. Szándékosan "ölte meg" végül magát a férfi úgy, hogy a lélegeztető maszkját leemelte a szájáról. Miért is? Mert a férfi anno végignézte édesanyja halálát és ezt a keserűséget nem akarta a nőnek. Tudni kell azt is, hogy mindketten nagy zenerajongók és mivel a nő nem tudott zeneiskolába menni, szerelme lakásán létrehozott egyet. Az utolsó 15-20 percet végigkönnyeztem, hihetetlenül megrázó, gyönyörű és tanulságos film! Kicsit hosszúra nyúlt az ismertetés, de ennél még többet is tartalmaz. Teljes film linkje:

 http://www.youtube.com/watch?v=w5cq-9k_HoI

Kedvenc idézet a filmből: Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Mikor rólad beszélt, óva intettem. Azt mondtam, hogy nehéz lenne, hogy lehetetlenség. Azt tanácsoltam, hogy hagyja, és tudod mit mondott? Nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is. Ha rám hallgatott volna, a legcsodásabb dolgot hagyta volna ki.

2012. november 10., szombat

Hosszú, tartalmas péntek

Halloween smink #2
Szép szombat délutánt drága kiscsibéim! Tegnap igen tartalmas napom volt, erről is szeretnék nektek beszámolni. 4 óránk volt mindösszesen megtartva (amúgy 6 lett volna), de mivel 2 órakor halloween party, nem tudtam hazamenni, mivel nem értem volna vissza, így Henivel elmentünk egyet gyrosozni. Isteni finom gyros tálat ettünk! Utána benéztünk egy kicsit a rossmanba, ahonnan egy rúzs és egy körömlakk jött velem haza. A vásárlás után visszatértünk az iskolába, ahol fél óra várakozás után megláttunk pár ismerős arcot és elkezdtünk sminkelni. Én valami koponya/csontváz féleség akartam lenni, Heni pedig ijesztő baba. Többieknek tetszett, vagy ahogy Niki mondaná: "Emőke, de csúnya vagy! :D" Persze jó értelemben. A halloween partyn volt kosztum értékelés, kvíz kitöltés, gitárszó, horrorfilm jelenet szinkronizálás és sütemény evés..♥ Összességében jól éreztem magam, érdemes volt eljönni. Utána eljött értem apa és hazaérkezvén lemostam magamról a sminket és rohantam is táncedzésre. Hálistennek nem késtem sokat. Új táncot vettünk, ami jó gyors de nekem nagyon tetszik. Majd sokat gyakorolom és akkor menni fog. Este kicsit gépeztem, majd aludtam. Ma pedig délig lustálkodtam, apa csinált bundás kenyeret és forró teát. Jelen pillanatban hatalmas zene keresésben-töltögetésben vagyok. 

Mindenkinek kellemes hétvégét!

2012. november 7., szerda

Feelings

Éreztetek már olyat, hogy semmihez sincs kedvetek? Fejetek majd' széthasad, az ég szürke, elfogyott a csokoládé, cuccaid szanaszét és te csak ülsz a székben, lesgelődsz mindenfélét, de igazából semmi értelme az egésznek. Az őszies, halloween-i hangulatom eddig tartott, pedig most pénteken az iskolában lenne megtartva a halloween. Nem érzem már a varázsát. Ettől függetlenül ott maradok, meglátjuk mi sül ki belőle. Most a levegőben inkább telet érzek. A kandallóban pattog a tűz, forró teát szürcsölök, vastag zokni után kotorászok a szekrényem aljáról. Legyen inkább december. Hozzon a Mikulás sok-sok nyalánkságot, mennyünk Zsófival Bécsbe, ámuljunk a kivilágított fasorokon, ringatózzunk mézeskalácsos, fahéjas, narancsos illatban, essen 15 cm-es hó és legyen karácsony. Leggyönyörűbb ünnep, mondhat bárki bármit. Nem tudom hova rohannék már, de a novemberi hónap semmire sem jó.. Az imént anya jól meglátta a problémámat: Változás kéne ! Egy kis pezsgés, bizsergés, akármi. Még ezt a pár hetet bírjuk ki valahogyan.. 

2012. november 6., kedd

Katyvasz

Szép kedd estét mindenkinek! Itt van előttem ez a gyönyörű, hatalmas hófehér lap, az ihletet szóró szervecském valahol félúton megakadt, valószínűleg defektet kapott, a statisztika napról napra növekszik, én pedig alig tudok miről írni. Ilyenkor a kedves olvasónak felmerül a kérdés, hogy akkor mi a nyűért pötyög ez a szerencsétlen. Új követőm is van és egyre többen olvassátok szerény kis irományaimat, aminek nagyon örülök. Szerintem az alkotói válság mindenkinek ismerős lehet, na mostanában nálam is ez ütötte fel fejét. Így a szünet után visszarázódva kicsit nehezen telnek a napok. Utálom, amikor reggel még a nap sem kel fel, a telefon ordít, mint a fába szorult féreg, az ágy csábosan marasztal, de nincs mese, menni kell. Mindig megbeszélem magammal, hogy időben elvégzem a teendőimet, elpakolok mindent, ha hazaérek, kirakom a teás üvegemet és az ennivalós zacskómat, de nem, véletlenül sem csinálnám meg, hanem mindent az utolsó másodpercekre hagyok. Utálom, hogy ilyen szétszórt vagyok. A szobámról ne is beszéljünk... Nagy katyvaszság van , mint a matematika füzetemben. "Egyszer megjavulok én.." (8) Vagy mégsem.. ?!

2012. november 1., csütörtök

Mindenszentek

Szokáshoz híven (mint mindig mindenszentekkor) leutaztunk a nagymamáékhoz. Most Zsófi is jött velünk, aminek külön örültem. Az időjárás viszont nem volt túl kecsegtető, esett az eső és fújt a csipkelődő szél. Habár én megfigyeltem, hogy ilyenkor mindig rossz az idő. Két temetőbe is ellátogatunk ilyenkor. Az első temetőben nagypapám sírjához tettünk mécseseket és virágot. Pillanatra eltűnődtem az évszámon, hogy milyen keveset is élt szegény és hogy én miért nem ismerhettem...Szörnyű, hogy mindig pont azok az emberek mennek el a földi létről, akik egyáltalán nem szolgáltak rá és még bőven élhettek volna. Nem szeretek ilyenkor temetőben lenni. Nem mintha máskor igen, de ilyenkor különösen hatással van az emberre az a bizonyos érzés. Remélem mindenki megtalálta már a lelki nyugalmát...Viszont azt meg kell hagyni, éjszaka a kivilágított mécsesekkel teli temető gyönyörű!

Halloween time!

Mint említettem, terveztünk egy kisebb halloween jellegű partit a kis házban és szerdán sikerült is megvalósítani. Szépen felcsinosítottuk különféle díszekkel, megmostam a hajam, begurult Zsófi is és a radiátor talicskán is...Nagyon örültünk Zsófinak is, nélküle nem lett volna az igazi.. :) Volt rengeteg féle enni-innivaló, a végére már a hasam is fájt, úgy telenyomtam magam minden finomsággal. Programok gyanánt zenét hallgattunk, activitiztünk, Bújj bújj szellem!-et néztünk és fotóztunk dögivel. Szerintem nem kell részleteznem micsoda pofák és pózok kerekedtek ki. Lényeg a lényeg, hogy a hangulat isteni volt és bár nem öltöztünk be és nem idéztünk szellemet (na jó, nem is akartunk), de mindenki jól érezte magát. Remélem sok ilyen kis összeröffenés lesz még!

Zsófival♥:)

Teríték
Dekoráció egy része

Adrival :) (K)

Zsófi és Pati :)

Opp Opp Opp Oppa Gangnam Style! :DD

A macska is jót érzett!