2012. december 31., hétfő

Emlékek

Hihetetlen, hogy egy újabb év telt el. Ha jellemezni szeretném a 2012-es évemet, az egész egy francia salátára emlékeztetne, ugyanis volt benne mindenféle. Sok nevetés, izgalom, utazások, ölelések, viccelődések, fotózások, tanulás, harag, sírás, utálat, régi stílus szeretete, blogolás fellendülése, változások, önmagam megismerése, smile palacsinta egyaránt benne volt. Nem mondom, hogy a legjobb évem volt, de nem is panaszkodok. Szóval 2013, gyere, mutasd magad! Remélem sok jóval kecsegtetsz!

                       Most pedig néhány vidám pillanatot szúrnék be ide:

Táncos fellépések

Henivel eltöltött sok idő :*

Tengerpartos lazulás

Olaszország♥

Halloween nálunk

Halloween az iskolába

Osztálykirándulás

Rengeteg epret megettem

Zsófival is sokat találkoztam♥

Kedvenc őszi képem

Fotózások

Megszerettem a tejeskávét
Persze sok finom teát is ittam

Karácsonyi vásárban is jártam

Karácsonyra hangolódtam

Fát díszítettünk

 Mindenkinek nagyon boldog újévet kívánok! Remélem boldogok, sikerekben gazdagok és szerencsések lesztek!♥ A blogom továbbra itt lesz, várlak titeket vissza, vagy éppen új olvasókat is!
 

2012. december 24., hétfő

Karácsonyra

Nagyon boldog karácsonyt szeretnék kívánni minden kedves blog olvasómnak, ismerősömnek, éppen ide tévedt illetőnek, mindenkinek! :)♥ Remélem mindenki a családjával tudja tölteni ezt a meghitt, kellemes időszakot. Egyetek rengeteg finomságot, ámuljatok-bámuljatok a karácsonyfa körül, mosolyogjatok rengeteget!

A mai napot egy finom bögre kakaóval és nutellás gofrival kezdtem, most pedig karácsonyi jókívánságokat üzengetek. Ha jól látom, apa most vágja ki a fenyőfát, úgyhogy majd lassan díszítgetünk, az ebéd/vacsora már nagy vonalakban készen van. Este megnézem a Reszkessetek betörőket, kihagyhatatlan program! :) Szerdán megyünk majd mamáékhoz, ott is összegyűlik a nagy család. Sajnos Zsófiékkal most nem találkozok, de ezen majd változtatunk! :) Ezzel a verssel szeretnék elbúcsúzni és még egyszer boldog karácsonyt kívánni:

Közel a Karácsony, már az ajtón kopogtat,
December hava új csodákat tartogat.
A világ elcsendesül, egy pillanatra vár,
a szeretet és béke mindenkinek jár.

A bársonyhótakaró befedi a tájat,
eljön a nap, amikor az álmok valósággá válnak.
Az emberek lelkében a szeretet újra él,
az angyali fény mindenhol, mindenkihez elér.

Senki sincs egyedül a szeretetnek ünnepén,
mert egy csintalan kis angyal mindenkit elkísér.
A friss fenyő illata körülölel mindent,
hogy tárjuk ki szívünket, és engedjük be Istent.

A jégvirág az ablakban új virágot hajt,
minden szeretett lélek e napon hazafelé tart.
A család ismét együtt szeretetben, s békében,
a Karácsony szelleme ott él minden ember lelkében.

2012. december 23., vasárnap

Fotózás :)

Sziasztok! Normális esetben nem szoktam különösebben megemlíteni a fotózásokat, mert a fotós blogomon erről beszámolok. De a tegnapi fotózás kicsit különlegesebb volt. Ugyanis, akivel voltam, ő is nagyon szeret fotózni, így egymásról csináltunk képeket. Nagyon hideg volt, másfél órát barangoltunk kint, de annyi elég is volt. Néhány kép erejéig megváltam a kabátomtól, hiszen a szép, fehér, kötött pulcsimba mégiscsak szebben mutatok. Jó képért szenvedni kell. De megérte, hiszen facebook-on is sok dicsérő szavakat kaptam/kaptunk. Vaniról tettem fel a fotós blogomra képeket, ide magamról szeretnék párat megmutatni:




 

2012. december 17., hétfő

Ködös nap

 Az emberek többsége mit csinál az ilyen esős, nyálkás, ködbe burkolózós napokon? Sietnek hazafelé, majd egy bögre forró kávé/tea/kakaó társaságában bevackalják magukat a kanapéba és bentről leskelődnek a zord tájra. Megmondom őszintén, én se szerettem az ilyen időjárást, egy szóval tudtam jellemezni: semmilyen. Most viszont, ahogy ballagtam az állomásról és szétnéztem mindenfelé, megláttam benne a szépséget. A köd számomra sejtelmes, misztikus, kicsit hátborzongató jelenség. Meg van a sajátos hangulata. A fejemben persze rögtön össze állt pár koncepció, amit hazaérvén próbáltam megvalósítani. Az elmúlt években szinte mindent úgy látok, hogy fú, ezt milyen jól le lehetne fotózni, vagy hogy ez milyen klasszul nézne ki! Megkapja a szemem egy vízcseppes csipkebogyó, esti fények gyöngysora, színes falevelek csendélete, díszes bögrék hada, csigaház vagy bármi apróság. Ha éppen nem sietek valahova, mindig mindent alaposan szemügyre veszek, vizslatok. Hiába, akinek az életében beköltözött a fotózás, előbb-utóbb más szemmel látja a világot. Az alábbi pár képet pedig ma kattintottam. Igen, kicsit fáztam.. :)



"Everyone has a beauty, but not everybody can see."

2012. december 12., szerda

Some present moments in my life

Hmm a Milka csoki! Most is lapul két tábla a fiókomban, igyekszem nem egyszerre felfalni őket..♥

Néhány hetes kreálmányom :) Nagyon szeretem a baglyokat/baglyos dolgokat, ezért is próbálkoztam ilyet is rajzolni. Most is ügyködök egy rajzon, ha jól sikerül, megmutatom. Egyébként nagyon szeretek rajzolgatni, megnyugtat és leköt.

Ez a kép advent első vasárnapján készül. Azért is voltam így kinyalva kicsípve, mert az énekkarral felléptünk Nagykátán. Nagyon hangulatos volt.

Drága Zsófi unokatestvéremmel-barátnőmmel! ♥ Még egyszer köszönöm neki a vendéglátást, a sok emléket, remélem hamarosan újra találkozunk!

Ezt a kézkrémet Pesten vettem a Müllerbe, elsősorban az illata miatt. Mert az valami hiper-szuper fantasztikus! Igazi téli illatú. Almás, fahéjas, habos. Egyszerűen mesés! A kollekciónak még van két darabja, érdemes rájuk lecsapni!

Mivel a Fumoffut! és a Bújj bújj szellemet! kivégeztem, új sorozat után keresgéltem. A Bleach-et már 2-3 éve elkezdtem nézni, de valamilyen oknál fogva abbahagytam így most előröl belevágtam. 366 rész jelent meg eddig, szóval nem fogok unatkozni. (Most tartok a 10-nél) Barátnőmmel azzal viccelődtünk, hogy majd amikor az öregotthonban a többi mama-papa a Huanita, Rodrigez sorozatokon görcsöl, én addig a Bleach-et fogom még nézni :DD

Első galaxy köröm próbálkozásom. Sok ember megdicsérte, aminek örültem, hiszen nem vagyok valami nagy köröm festő művész. Nem úgy mint Heni barátnőm, aki mindig nagyon szépeket csinál magának! :))

Ha a hülyeség fájna, már rég halott ember lennék! :D

2012. december 9., vasárnap

Pesti kiruccanás

Sziasztok kedveseim! Mint említettem (nem is egyszer) a hétvégémet Budapesten, Zsófinál töltöttem. Ma háromnegyed 3 tájékán érkeztem haza. Erről a pár mapról szeretnék kicsit mesélni. Pénteken, ahogy befutott a vonatom, Zsófi már tárt karokkal várt engem. Busszal-villamossal haza is robogtunk. Nos, a busz már olyan állapotba volt és olyan hang effekteket bocsátott ki, hogy azt hittem, szétszakad alattunk. De megnyugtatott Zsófi, hogy ez teljesen normális. Mindenesetre vicces volt. Mondjuk a villamosan sem unatkoztunk, kattintottunk néhány képet: (Igaz, ezek már este készültek) 
  
Házukhoz érve lepakoltam, kereszt anyuval váltottam pár szót, Bencét és Csongit is megszeretgettem, ettünk finom levest meg pogácsát, majd hatalmas solo kártyacsatás, nevetős, zene hallgatós elfoglaltság után a Vörösmarty tér felé vettünk utunkat, a karácsonyi vásárra. Csodaszép volt! A hatalmas karácsonyfa a tér közepén, a kirakodós standok, a fények, az illatok, a rengeteg ember igazán hangulatfokozó volt. Az árakat nem frosztliznám, eléggé horrorisztikusak, de azért egy nyakláncot és egy pohár forró csokit nem tudtam megállni. A forró csokitól nem dobtam hátast, de legalább felmelegített.
   
Zsófi egy csinos kis bögrét és egy jópofa kitűzőt vásárolt magának. A bögrét utólag megbántam, hogy nem vettem meg magamnak én is. 
 

 Szombaton főleg a lustálkodásé volt a főszerep. Reggelire csinált Zsófi szalonnás-sajtos rántottát és finom almás-fahéjas teát szürcsöltünk. Utána megláttam a DVD-i között egy Bleach DVD-t és pattogtam, hogy nézzük meg azt a négy részt. Az első négy rész volt az. Régebben elkezdtem nézni, csak valamilyen oknál fogva abbahagytam, de most újra elkezdem. Inuyashát is néztünk, meg valami bugyuta mesécskét is, amin jókat mosolyogtunk. Nagy nehezen összekapartuk magunkat és elmentünk az Allee-ba. Ott vettem egy gyönyörű csipkés felsőt, de itthon próbáltam fel és túl nagy lett. Miért nem próbáltam fel, én bolond...Na mindegy, egyéni szocprobléma. Utána visszadöcögtünk, ugyanis Zsófinak koncertre kellett menni. Én addig rajzolgattam, a kinti fényeket próbáltam fotózni majd a fiúkkal elkezdtünk nézni egy filmet. Ma délelőtt összepakoltam, ettünk és utána megnéztük keresztapum munkahelyét, benéztünk a Müllerbe, majd mekiztünk egyet. Jóllakottan elbuszoztunk a Keletiig, majd nagy ölelések után elbúcsúztunk. A vonatút meglepő módon hamar eltelt, nem volt semmi gond. Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam, Pest (néhány hibáit eltekintve) nagyszerű város, ellettem volna több napot is. Remélem minél hamarabb visszatérek majd hozzájuk.


2012. december 6., csütörtök

Téliesedés

*Saját kép*
Az elmúlt pár napban végérvényesen is beköszöntött az igazi tél. A tájat hófehér vattapamacsok áradata borítja, mindenki lassan előkotorja a téli csizmákat, kabátot, meleg, kötött sálakba és pulóverekbe burkolóznak. A  házak ereszéről színes égősorok lógnak, a kirakatok polcain mosolygó angyalkák, díszes karácsonyfák és egyéb csecsebecsék díszelegnek. Úgyhogy a mostani időszaknak örülök, mint majom a farkának. Az ablak előtt pattogok minden reggel, hogy ugyan esett-e újabb adag hó, vagy megmaradt-e az előbbi adag. Az ember lehet 5 vagy akár 15 éves is, ugyanúgy tudunk örülni ezeknek az apró csodáknak. Ha már szóba kerültek az ünnepek, mint mindenki tudja, Mikulás nap van. Néhány barátomat megleptem egy kis csemegével és én is kaptam édességet. Piros nadrág-fekete felső, mikulás sapka kombóval lépkedtem a mai nap. Sokan megmosolyogtak, de szerintem ilyenkor nem árt egy kis bolondság. Már kezdek hangolódni az ünnepekre. Karácsonyi dalokat hallgatok, énekelek (a környezetem boldogításaképp), a falvédőmről csilingelő szarvas lóg a polcokon pedig karácsonyfa alakú gyertyák díszelegnek. Holnap pedig iskola után vonatra szállok és megyek Zsófihoz! Tudom, elszajkóztam már párszor, de most már fix a dolog és hát annyira örülök neki. Látom előre ezt a pár napot...Szakadó hóesésben sétálunk a kivilágított utcákon, miközben forró csokoládét szürcsölve nevetünk az eddig összehordott sok baromágokon és szép emlékeken. Betámadunk néhány üzletet is és remélem néhány apróságot sikerül beszereznem. Úgyhogy nagyszerű lesz! Vasárnap élménybeszámoló! :)

2012. december 1., szombat

Keep calm and enjoy december!

Sziasztok! Ideje volt most már megerőltetni magam és írni néhány sort. Az elmúlt pár napban nagyon sokat kellett tanulnom, ugyanis témazárót-témazáró követett, ráadásul ma is be kellett mennünk. De most már itt vagyok és pötyögök. Mint már mindenki észrevette, végre december van. Habár sütött a nap és kellemes idő volt én nagyon reménykedek, hogy minél előbb esni fog a hó és akkor tökéletes lesz a hangulat, a készülődés varázsa. Holnap lesz 1. advent, aminek örömére megyek Nagykátára és az énekkarral együtt három karácsonyi dalt fogunk elénekelni. Utána négy napot kell kibírnom, ugyanis az ötödik napon (pénteken) úgy tűnik megyek Zsófihoz Pestre! Iszonyatosan várom, rengeteg program ötleteink vannak! Vörösmarty tér, vintage antik boltok, csokis muffinozás, forró tea ivás és megannyi fotózás! Úgyhogy majd vasárnap este képes beszámolóval fogok nektek kedveskedni. Addig is jó készülődést, várakozást kívánok mindenkinek! ♥

2012. november 23., péntek

Csend(ek)

Ha azt a kifejezést halljuk, hogy csend, mindenki a kongó, letargikus ürességre gondol, pedig nem is gondolnánk, hogy mennyiféle változatát éljük meg. Az ember alapjáraton társas lény, szeret csacsogni, nevetni és igényli is a jókedvet, de nagyon sokszor vagyunk úgy, hogy rendben, ennyi elég volt, most csak egyedül szeretnénk lenni a csenddel. Ilyenkor elgondolkodunk az élet értelmeiről, kicsit magunkba szállunk, megnyugszunk.

Kellemes csend az is, amikor télen végig sétálsz egy erdőben, maximum a hó ropogását hallod a lépteid elhaladtakor, de nem is igazán arra összpontosítasz, csak arra, ami téged körülölel.

Viszont létezik kínos csend, amikor a tanár lapozgatja a naplót, hogy kiválassza az aznapi felelőt és ilyenkor mindenki csak sunyít, lapít a székében és csak a papírlapok suhogását lehet hallani.

Gyászos, szomorú csend is adódhat, amikor a temetőben állsz és elhunyt szeretteidre gondolsz. 

Bármilyenről is beszélünk, részt képez az életünkben, és olykor-olykor szükség is van rá, bárki bármit gondol róla. Még a legpörgősebb, hiperaktivitásban szenvedő egyének is kívánják.

2012. november 19., hétfő

Karácsonyi vásár (?)


Sziasztok! Mint említettem, szívesen kimentem volna Zsófival Bécsbe az adventi vásárra, de sajnos hely hiányában, szépen, magyarosan mondva: bebuktuk a dolgot. Elkeseredettségem határtalannak tűnt, de aztán eszembe jutott, még amit Zsófi mondott: hogy ugyebár kicsiny hazánkban is láthatunk hasonló gyönyörűséget, ez pedig Budapesten a Vörösmarty Téren található karácsonyi vásár. Ide remélem el fogunk menni. Zsófi sokszor volt az idén nálunk, úgyhogy most eljött az én időm is! Ezenkívül rengeteg helyre szeretnénk elmenni, egyfajta kis kiruccanást terveztünk és végre már fotózni is tudok, amit az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam. A fotókat elnézve nagyon szép lehet, és ha nem is Bécs, de felér(het) azzal a szinttel. Később jelentkezek egy kimondottan karácsonyi poszttal, hiszen mégiscsak az év legszebb és leghangulatosabb időszakáról van szó.

2012. november 16., péntek

Heti összegzés

Sziasztok bébirépák! Mint mindenki látja, végre péntek van, öröm, boldogság. Régen nem írtam, úgyhogy most rászántam magam némi pötyögésre. Most éppen a korallos zöldes-kékes olasz körömlakkom száradását várom, közben The Pretty Reckless-t hallgatok (Nem rég fedeztem fel őket, fantasztikusak!) és majd lassacskán készülődök tánc edzésre. Ez a hét egészen gyorsan, de fárasztóan telt. Az időjárás össze-vissza vacilált, legszívesebben "megsimogattam"  volna a kis arcát, hogy döntse el, hogy mit akar. Tanulás szempontjából kicsit vegyes a helyzet. Mostanában egyre kevesebb motiváció sarkall a tanulásra...De összeszedem magam! A rossz hír viszont az, hogy a bécsi utam csődbe ment, mert betelt minden hely...Pedig Zsófival milyen jó lett volna. Forró csoki, színes égősorok, sok ember, vásári hangulat mm...♥ A sors úgy akarta, hogy most én ebből ne részesüljek. Szörnyű! Bár azért a remény még meg van, hátha valaki meggondolja magát és lesz hely...Naivitás, így szeretlek! Visszatérve az eredeti tendenciára, hétvégére még fogalmam sincs mit tervezek, vagy fotózni megyek vagy esetleg Henivel a hurkatöltő fesztiválra. Csak valahova mozduljak ki, mert be vagyok ide gyepesedve! De még hétvégére is annyi tanulnivalót adnak, nehogy az ember kicsit hátradőljön vagy valami, neem.. Ti terveztetek valamit?

2012. november 11., vasárnap

Spórolás...

Az emberek nagy része elég sokat spórol. És itt most nem a pénzen megvehető dolgokra kell gondolni. Bár azon spórolnának...Én itt most alapvetőségekről beszélek. Néhány kedves szó, apró figyelmesség. Az emberek csak magukkal törődnek. Azt nézik, hogy nekik mi a jó, felhalmoznak mindent, közben ellöknek maguktól mindenkit. Minek több kg élelmiszert venni, amikor a fele a kukában végzi, máshol meg éheznek? Miért nem lehet csak úgy adni valakinek? Mindössze kedvességből, jó szándékból. Mint valami füstköd, úgy illan ez el az emberekből. Mi marad helyette? A gyűlölet, rossz szándék, lopás, csalás, hazugság, káröröm és még sorolhatnánk. Ezért tart ott a világ, ahol. Sokszor pitiáner dolgok hihetetlenül nagyot dobnának az összképen. Tudom, attól nem lesz jobb semmi, hogy én ezt itt leírom, de néhányan észrevehetnék magukat. Mert utána késő lesz és akkor már hiába a nyavalygás, a kapaszkodás. Isten ezért teremtett minket?  Ezért élünk a Föld nevű bolygón? Mindenkinek egy élete van, amit az utolsó pillanatokban nem tud megváltoztatni.

Filmajánló: Hallgass a szívedre

Sziasztok! :) Tegnap este ahogy bóklásztam a youtubon, eszembe jutott, hogy teljes filmek is vannak fent így egyet mindenképpen szerettem volna megnézni. A hallgass a szívedre c. alkotást több helyen is olvastam, hogy nagyon jó és tanulságos, így erre tettem le a voksomat. Nagyon is jól döntöttem! A történet egy férfiről szól, aki pincérkedik és egyik nap egy gazdag családot szolgál ki és a lányukba rögtön beleszeret. Az érzés kölcsönösnek bizonyul. Megadja neki a telefonszámát, de nem tudta felhívni, ugyanis kiderül a lányról, hogy halláskárosult és beszélni sem nagyon tanult meg. A férfit nem tántorítja el, megtanul kézjelekkel kommunikálni és a nővel egyre szorosabbá alakul kapcsolatuk. A nő anyukája viszont nem nézi jó szemmel, mindenáron keresztbe akar tenni a kapcsolatuknak, hamis e-maileket írogat a nevében és jó bő hónapig nem látják egymást. De kis idő múlva elsimítják a félreértéseket és újra együtt lesznek. Ezután jön a szomorú csattanó (lelőjem, vagy ne?...), hogy a férfi rákos lesz és nincs már sok hátra. (Édesanyja is rákban hunyt el) A nő igyekszik segíteni neki és vele lenni, akárcsak a legjobb barátja, egyben munkatársa is. A nő addig elmegy egy műtétre, amivel sikerül visszakapnia teljes hallását, de mire ezt az örömöt megoszthatná szerelmével, holtan találja a kórházi ágyban. Szándékosan "ölte meg" végül magát a férfi úgy, hogy a lélegeztető maszkját leemelte a szájáról. Miért is? Mert a férfi anno végignézte édesanyja halálát és ezt a keserűséget nem akarta a nőnek. Tudni kell azt is, hogy mindketten nagy zenerajongók és mivel a nő nem tudott zeneiskolába menni, szerelme lakásán létrehozott egyet. Az utolsó 15-20 percet végigkönnyeztem, hihetetlenül megrázó, gyönyörű és tanulságos film! Kicsit hosszúra nyúlt az ismertetés, de ennél még többet is tartalmaz. Teljes film linkje:

 http://www.youtube.com/watch?v=w5cq-9k_HoI

Kedvenc idézet a filmből: Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Mikor rólad beszélt, óva intettem. Azt mondtam, hogy nehéz lenne, hogy lehetetlenség. Azt tanácsoltam, hogy hagyja, és tudod mit mondott? Nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is. Ha rám hallgatott volna, a legcsodásabb dolgot hagyta volna ki.

2012. november 10., szombat

Hosszú, tartalmas péntek

Halloween smink #2
Szép szombat délutánt drága kiscsibéim! Tegnap igen tartalmas napom volt, erről is szeretnék nektek beszámolni. 4 óránk volt mindösszesen megtartva (amúgy 6 lett volna), de mivel 2 órakor halloween party, nem tudtam hazamenni, mivel nem értem volna vissza, így Henivel elmentünk egyet gyrosozni. Isteni finom gyros tálat ettünk! Utána benéztünk egy kicsit a rossmanba, ahonnan egy rúzs és egy körömlakk jött velem haza. A vásárlás után visszatértünk az iskolába, ahol fél óra várakozás után megláttunk pár ismerős arcot és elkezdtünk sminkelni. Én valami koponya/csontváz féleség akartam lenni, Heni pedig ijesztő baba. Többieknek tetszett, vagy ahogy Niki mondaná: "Emőke, de csúnya vagy! :D" Persze jó értelemben. A halloween partyn volt kosztum értékelés, kvíz kitöltés, gitárszó, horrorfilm jelenet szinkronizálás és sütemény evés..♥ Összességében jól éreztem magam, érdemes volt eljönni. Utána eljött értem apa és hazaérkezvén lemostam magamról a sminket és rohantam is táncedzésre. Hálistennek nem késtem sokat. Új táncot vettünk, ami jó gyors de nekem nagyon tetszik. Majd sokat gyakorolom és akkor menni fog. Este kicsit gépeztem, majd aludtam. Ma pedig délig lustálkodtam, apa csinált bundás kenyeret és forró teát. Jelen pillanatban hatalmas zene keresésben-töltögetésben vagyok. 

Mindenkinek kellemes hétvégét!

2012. november 7., szerda

Feelings

Éreztetek már olyat, hogy semmihez sincs kedvetek? Fejetek majd' széthasad, az ég szürke, elfogyott a csokoládé, cuccaid szanaszét és te csak ülsz a székben, lesgelődsz mindenfélét, de igazából semmi értelme az egésznek. Az őszies, halloween-i hangulatom eddig tartott, pedig most pénteken az iskolában lenne megtartva a halloween. Nem érzem már a varázsát. Ettől függetlenül ott maradok, meglátjuk mi sül ki belőle. Most a levegőben inkább telet érzek. A kandallóban pattog a tűz, forró teát szürcsölök, vastag zokni után kotorászok a szekrényem aljáról. Legyen inkább december. Hozzon a Mikulás sok-sok nyalánkságot, mennyünk Zsófival Bécsbe, ámuljunk a kivilágított fasorokon, ringatózzunk mézeskalácsos, fahéjas, narancsos illatban, essen 15 cm-es hó és legyen karácsony. Leggyönyörűbb ünnep, mondhat bárki bármit. Nem tudom hova rohannék már, de a novemberi hónap semmire sem jó.. Az imént anya jól meglátta a problémámat: Változás kéne ! Egy kis pezsgés, bizsergés, akármi. Még ezt a pár hetet bírjuk ki valahogyan.. 

2012. november 6., kedd

Katyvasz

Szép kedd estét mindenkinek! Itt van előttem ez a gyönyörű, hatalmas hófehér lap, az ihletet szóró szervecském valahol félúton megakadt, valószínűleg defektet kapott, a statisztika napról napra növekszik, én pedig alig tudok miről írni. Ilyenkor a kedves olvasónak felmerül a kérdés, hogy akkor mi a nyűért pötyög ez a szerencsétlen. Új követőm is van és egyre többen olvassátok szerény kis irományaimat, aminek nagyon örülök. Szerintem az alkotói válság mindenkinek ismerős lehet, na mostanában nálam is ez ütötte fel fejét. Így a szünet után visszarázódva kicsit nehezen telnek a napok. Utálom, amikor reggel még a nap sem kel fel, a telefon ordít, mint a fába szorult féreg, az ágy csábosan marasztal, de nincs mese, menni kell. Mindig megbeszélem magammal, hogy időben elvégzem a teendőimet, elpakolok mindent, ha hazaérek, kirakom a teás üvegemet és az ennivalós zacskómat, de nem, véletlenül sem csinálnám meg, hanem mindent az utolsó másodpercekre hagyok. Utálom, hogy ilyen szétszórt vagyok. A szobámról ne is beszéljünk... Nagy katyvaszság van , mint a matematika füzetemben. "Egyszer megjavulok én.." (8) Vagy mégsem.. ?!