2015. február 22., vasárnap

Paranormális Tag

Sok embernél láttam ezt a TAG bejegyzést illetve Youtube-on is sok ember kitöltötte és valamilyen szinten érdekel ez a téma és érdekesnek találtam a kérdéseket, úgyhogy gondoltam én is kitöltöm.

1. Mi az a film téma, amitől a legjobban félsz? Film példa? 
Számomra a szellemes tematikájú sztorik és filmek a legijesztőbbek, amik akár megtörténhetnek veled is. Például egy belezős, vérengzős filmet nem tudok komolyan venni, addig egy kicsit rejtélyesebb, elvontabb, szellemekkel megspékelt filmnél nagyon tudok parázni, habár túl sokat nem láttam mert nem vagyok nagy horror fan :) 
A Paranormal Activity 3-at illetve a A fekete ruhás nőt láttam, habár az első maradandóbb élmény volt hiszen azt láttam először, moziban, 14 évesen, nagy hangerőn... Szuper volt :'D

2. Mi volt a legijesztőbb paranormális élményed?
Egy barátnőm kisregényt tudna erről írni, én "sajnos" csak egyel szolgálhatok. Egyik este, amikor próbáltam elaludni, azt éreztem, mintha valaki a fal felől hozzá érne a derekamhoz. Igaz, félálomban voltam de még érzékeltem a külvilágot, szóval biztos hogy nem álmodtam. Nagyon megrémültem, sokáig csak ziláltan ültem és pislogtam, hogy mi lehetett ez.

3. Mi volt a legviccesebb paranormális élményed?
 Az asztalom melletti ládámra szoktam a tankönyveim nagy részét pakolni (a fiókomban már nincs hely) és valamelyik nap nagyon egymásra pakoltam őket és sejtettem is hogy le fog egyszer borulni de nem törődtem vele. Később, ahogy zenét hallgattam, hirtelen lezúdultak a földre jó nagy csattanással. Pillanatra megijedtem, de aztán csak nevettem magamon hogy mennyi eszem volt.. :D

4. Mi volt a legijesztőbb rémálmod?
Tyű az az igazság hogy nem igazán volt még kifejezetten rémálmom, plusz az összes álmomat elfelejtem.. Néhány óráig emlékszem rájuk aztán eltűnik mint a kámfor. De valami olyasmire emlékszem, amikor egy társasággal elmentünk valahová és valamiért egyedül maradtam egy ismeretlen helyen és teljesen kétségbe voltam esve és nem tudtam mit csinálni.

5. Félsz a sötétben?
Hogy is mondjam... Este, amikor elalszok, nekem teljes sötétségre van szükségem és egyáltalán nem zavar, de mondjuk ha idegen helyen vagyok és úgy kell puhatolóznom hogy eljussak egyik helyről a másikra, akkor valamiért félelmet kelt.

6. Furcsa szokás a félelem végett?
Ha este egyedül vagyok itthon, a szobámon kívül minimum a nappaliban feloltom a villanyokat, úgy megnyugtatóbb. Illetve a forgós székemet (ami nagyon közel van az ágyamhoz) nem szeretem úgy hagyni, hogy magam felé van fordulva mert attól félek hogy valaki beleül. Egyébként barátnőm is mesélte hogy ő se szereti, plusz mindig telepakolja valamivel (nekem mindig ruhákkal van tele, mert sokszor lusta vagyok elpakolni.. :D)
*Egy kis bónusznak pedig még annyit szeretnék írni, hogy van amikor késő este megyek tusolni, mindenki alszik, sötét van és mondjuk mosom az arcom, lehajolok a csaphoz, néha attól félek, hogy amikor visszaemelem a fejem a tükörhöz, valaki visszanéz rám.. Brr :D
Szerény személyem :D

2015. február 18., szerda

Sziasztok nyuszifülek!

Az elmúlt időszak viszonylag sűrű volt és hamar eltelt, úgyhogy gondoltam szórok nektek némi információmorzsát. 

Múlthét csütörtökön lezajlott a tablófotózás, ami szerintem elég jól sikerült, habár a legtöbben nem voltak megelégedve a végeredményekkel. Tegnap kaptuk kézbe a nyers fotókat, amik közül ki kell választani azt, amelyik majd a tablóra kerül.
*Az esetleges porszemekért elnézést, néha nem ártana bátyámnak tisztítani a nyomtatót.. :D*
Nekem személy szerint a legalsó, kicsit oldalról nézős a kedvencem, azt gondoltam tablófotónak. Érdekes, hogy anyáéknak az tetszik, ami külön van és teljesen szemből készült. Szerintem azon olyan furcsa a tekintetem vagy nem tudom, nem érzem az igazinak. Mindenesetre sok fotó készült, bőven volt mikből válogatni.
Aznap délelőtt pedig még átéltem életem első vérvételét, ami elég kellemetlen élmény volt számomra. Nagyon izgultam és féltem, elképzelni nem tudtam milyen érzés lesz. Mindenki azzal nyugtatott hogy nem fáj, pici szúrás lesz csak, viszont nekem kellemetlen volt és a végén már nagyon nyomta a cső az érfalamat/vénámat és amikor fel kellett ülni a székbe, majdnem elájultam és le kellett feküdni, aztán a könnyezés is kitört belőlem (hála a stressznek♥) szóval csodálatos volt :D Egy néni velősebb megjegyzésén viszont kicsit kiakadtam; egy ismerős nővel beszélgettem a várakozóban, hogy jaj most vagyok először, kicsit félek stb erre egy néni ezeket hallván hátrafordult, rám nézett, majd olyan igazi flegma, lekezelő hangon megjegyezte:"Chh, majd hozzászokik!" Nos köszönöm de nem szeretnék ebből rendszert csinálni :D

A másik ominózus kérdés pedig az iskolák kiválasztása és a jelentkezés leadása volt. Néhány hónapja elsírtam a bánatom, hogy mennyire kétségbe vagyok esve és igen nehéz szülés volt mire kitaláltam három iskolát, de íme: 


 Az első helyre nem sok esélyt látok és hogy őszinte legyek nem szeretnék 220 km-el arrébb tanulni, viszont Budapesten a diplomát adó fotós iskolák nem jöhettek szóba, ugyanis a BKF-en nincs államilag támogatott forma a Moholy Nagy pedig A Moholy Nagy műv. egyetem... Oda biztos nem vennének fel és ahogy néhány embertől hallottam, az ottani közeg sem az én világom, úgyhogy ezt inkább félretettem. Júniusban lesz alkalmassági vizsga, amire majd szépen lassan megkezdem a felkészülést. Durván 15-20 embert vesznek fel, ami nem sok, viszont úgy voltam vele, hogy megbánnám ha nem próbálom meg.
A japán szak régóta érlelődött bennem és miután voltam nyílt napon is, biztossá vált hogy őt megjelölöm. Nos tőle is félek egy kicsit, hiszen a japán nem egy könnyű nyelv de szeretném megismerni és mélyebbre ásni magam ebben a csodálatos kultúrában, úgyhogy egy remek kihívás lenne a számomra.
Az utolsónál voltak gondok, ugyanis amiket eredetileg szerettem volna, könnyekkel küszködve de el kellett felednem (vagy nagyon magas a ponthatár, vagy a diplomához 2 szakmai nyelvvizsga plusz sok matekos tárgy a követelmény...well fuck it) szóval megbarátkoztam egy anglisztikával, de a Károli helyett inkább Egerbe jelöltem meg, ott kicsit alacsonyabb a ponthatár.

Rengeteg múlik az érettségin és az emelt angolra is szükségem van, úgyhogy remélem nem szúrom el és sikerülni fognak a terveim. Nagyon félek az előttem álló időszaktól, de mint mindenkinek, nekem is meg kell velük birkóznom ezekkel a kihívásokkal.