2013. november 29., péntek

Érdekes, hogy sokszor mennyire nem tudjuk értékelni azt, amink van. Evidens az, hogy együtt van a családunk, boldogok vagyunk, mindennap jut meleg étel az asztalra, megvan szinte mindenünk, amire szükségünk van és sokszor kiakadunk, hisztizünk, ha esetleg nem
kapjuk meg a hőn áhított divatos pulcsit, finom illatú parfümöt, esetleg a sokadik számú körömlakkot. Más pedig csak normális életet szeretne. Szülői szeretetet, törődést. Hogy örömmel menjen haza. És sajnos sokaknak ez nem adatik meg. Erre a dologra különösen az elmúlt napokban döbbentem rá. Néha kicsit meg kell állni és el kell gondolkoznunk. El kell gondolkoznunk, hogy időnként átesünk a ló túloldalára és túl sok mindent szeretnénk. 
A másik dolog, amire rájöttem, hogy ténylegesen jobb adni, mint kapni. Látod a szemein az örömöt, a meglepettséget, nem is számított rá, de te mégis jót tettél vele és kedves voltál hozzá. Elég egy kedves szó, gesztus, ölelés és fényt vittél a napjába. És ez a te lelkedre is gyógyító hatással van.

Sajnos ebben az elkorcsosult világban igencsak háttérbe szorulnak az igazi értékek fontossága, a pénzbeliség dominál. De még ha az egész emberiséget nem is tudjuk jobbá tenni, már az is valami, ha a környezetünkben élőket boldogabbá tudjuk tenni. Hiszen ha a szeretteinket boldognak látjuk, mi is jobban alszunk.

2013. november 21., csütörtök

Életmorzsák

Sziasztok!

Igencsak érett már egy bejegyzés a héten, amit végül mindig odébb passzoltam. Tudom, régen volt már mélyebb érzésekről, filozofálgatásokról, téma boncolgatásokról iromány, de most egy amolyan mi történt velem az elmúlt időben? bejegyzés lesz. Szóval...

Az elmúlt időszakot igen nehezen vészelem át. Készülünk a szalagavatóra, ami egyet jelent a
táncpróbákkal. Keringő illetve osztálytánc. Mellette van fakt is, illetve tegnap tettem egy ECDL vizsga modult is, így mostanság elég későn érek haza és kivagyok merülve. Ugyebár este nem alszom túl sokat, reggel kelek korán és pluszba ez is rányomja a bélyeget a napjaimra. Igen, kicsit depresszív érzelmekkel élek meg néhány napot, ami helytelen, de remélem a hétvége kicsit feldobja. Tudom, hogy nem csak én vagyok ebben a helyzetben, sokan mások is átélik, de no.. Még barátkoznom kell a gondolattal~

Azért néhány pozitívumot is szeretnék említeni, ne csak a gondjaimmal záporozzalak benneteket.. :)
♥Talán néhányan ismeritek az Éhezők viadala c. filmet és annak 2. részét adják a mozikban és néhány osztálytársammal, évfolyamtársammal megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézni, hiszen zseniális egy alkotás és kíváncsiak vagyunk a 2. részére is, ami a trailer alapján ígéretesnek tűnik.
♥Aztán lesz majd a karácsonyi animecon, amire szintén szeretnénk elmenni. A cosplay viselésén erősen gondolkozok, ugyanis ebben a nagy hidegben nem lenne túl előnyös (sajnos nem ismerek olyan karaktert, aki agyonra be van bugyolálva) úgyhogy lehet inkább meghagyom a tavaszira, de akkor valami látványosat szeretnék. Úgyhogy ez még kérdőjeles. De elmenni mindenképpen szeretnék!
♥Teljesült egy régi vágyam és végre át lett festve a szobám. Csodaszép barack színe lett, nagyon tetszik. Néhány szoba elemet még venni kell (szőnyeg, függöny, ágytakaró) hiszen ezek mind-mind bordó színűek és nem igazán passzolnak az új kinézethez.
♥Ja és beleszerettem egy lolita szoknyába, amit egy magyar lány hirdet egy Facebook-os eladós csoportban. Régóta nézegetem ezt a stílust és nagyon megtetszett. Anyáéknak nem igazán tetszik az ötlet, de már gyűjtögetek rá, úgyhogy hátha sikerül időben lecsapni rá, mielőtt elviszik..

 

 Ezt pedig muszáj volt megosztanom. Annyira tüneményes! *w*

2013. november 13., szerda

Díjat kaptam, jejj! :)

www.tipegozombi.blogspot.com- Blog tulajdonosától kaptam egy díjat, amit nagyon szépen köszönök! :)


7 dolgot kéne írni szerény személyemről...

1.) Sokszor eléggé labilis tud lenni az idegállapotom. Amikor olyan passzban vagyok, elég egy két rossz szó és fel megy a pumpa. És sajnos olyan is előfordulhat, hogy olyanokat megbántok, akiket egyébként nem szeretnék. Pedig tudom, hogy nem másokon kell levezetni a feszültséget, de időnként akarva-akaratlanul is kicsúszik egy-két nem kívánatos szó...

2.) Az utóbbi időben hihetetlenül megkedveltem a Japán kultúrát illetve az animéket. 3 MondoCon-on is részt vettem, Cosplay-t is viseltem, illetve néhány kifejezést is elsajátítottam.  Volt amikor barátnőmnek japánul köszöntem meg valamit és csak lesett hogy: WAT? :D

3.) Hatalmas állatbolond vagyok. Simán elsikítom magam egy aranyos macska, nyúl, kutya stb. láttán, mint valami 5 éves kislány. 

4.) Zene nélkül nem tudok élni. Mindennap hallgatok, megszokássá vált, egyszerűen igénylem. Szerintem képtelen lennék napokat kihagyni zene nélkül.

5.) Engem eddig valamiért elkerült a szerelem fuvallata, ezért sincsenek ilyen jellegű bejegyzések. (De ezt már firtattam egy poszt keretén belül) Sokszor mondogatom, hogy 30 macskával fogok megöregedni, vagy hogy apácazárdába vonulok, de csak nem így lesz.. ~

6.) Eljutottam arra a szintre, hogy nagyjából megbarátkoztam magammal. Legalábbis külsőleg. Régebben sokat rinyáltam a pattanásaim, a nehezen kezelhető hajam, a jobban kiálló mell alatti csontjaim és a mélyebb "gödör" (mell között) miatt, de rájöttem, hogy amiken nem tudok változtatni, azokon kár pörögni.

7.) A blog írásakor álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyien feliratkoznak, kommentálnak, segítenek, tanácsokat adnak.. Szeretlek titeket! :)

2013. november 5., kedd

Fotózás, mint életem része

A fényképezés gyökerei 4 évre nyúlnak vissza, amikor is még 12 évesen egy egyszerű, 1,5 MP-es telefonnal próbáltam megörökíteni a macskáim különfélébb pillanatait. (Ugyanis abban az időben rengeteg macskánk volt) Amikor ásítanak, összeültek többen, nyújtózkodtak és így tovább. Majd elkezdtem fényképezni naplementét, napraforgót és rájöttem, hogy nekem tetszik ez a dolog és bátyám nekem adta a kis kompakt gépét. Azóta megszállottja lettem a masinának. Leginkább a természetet fotóztam, azon belül is a macro világot preferáltam. Vízcseppek, virágok, apróbb bogarak. 

1 évvel később vettünk egy komolyabb gépet, ami már egy bridge gép volt. Nagyon szerettem és ezzel tanultam meg igazán fotózgatni (eljutni arra a szintre, ahol most vagyok) Elkezdtem ismerkedni az ember/portré fotózással és azóta egyre többen kérnek, hogy készítsek róluk néhány képet. És nagyon élvezem. Keresem a különféle beállításokat, igyekszem a modell legjobb oldalát keresni, a legszebb fények után megyek, közben beszélgetünk is. Otthon, mikor visszanézem és szerkesztgetem a képeket, sokszor volt olyan, hogy hirtelen abbahagytam a munkát és csak mosolyogtam. Belegondoltam, hogy én ezt mennyire szeretem csinálni. Pláne, amikor kapom a pozitív visszajelzéseket a fotókkal kapcsolatban. Öröm, ha fotózhatok és még nagyobb öröm, ha a másokról készült fotók a modelleknek is tetszik. 

Mindig megkérdezik, hogy ezzel szeretnék-e foglalkozni.. Főiskolai szinten biztosan nem, hiszen csak fizetős van és sajnos 350 000 ft/féléves költségeket nem tudunk finanszírozni. Viszont egyre többet gondolkodok egy OKJ-s fotós képzés elvégzésén. Hogy mégiscsak legyen róla papírom. Megtanuljam a szakmai dolgokat, a fontosabb beállításokat. A többi már csak rajtam múlik.. :)

2013. november 2., szombat

Katyvasz~

Egy kicsit változtattam a blog kinézetén. Visszafogott, finom, kicsit romantikus összhatást kelt így.  Egyébként egy kis vidámságot szerettem volna belevinni a kinézetre, hátha a közérzetemre is kihat.. Kicsit lehangol a tudat, hogy nemsokára véget ér az őszi szünet és visszaesünk a régi kerékvágásba. De legalább tudtam fotózni, pihenni, találkoztam Zsófival és megismertem egy új animét, ami egyre jobban tetszik (köszi Jani^^). A novemberi hónap egyébként nem a kedvencem, leginkább az időjárás miatt, ugyanis a fák kopaszak, minden olyan szürke és semmilyen. De amikor elkezdődök az adventi időszak, a készülődés, a várakozás, az mindig nagy izgalommal tölt el. 

Egyébként tartottunk egy kis halloween-t a lányokkal, finomakat ettünk, sokat nevettünk és este Bújj bújj c. animét néztünk. Úgyhogy jó kis nap volt. Ja és így néztem ki. Zombi baba lettem volna, vagy valami olyasmi~