2012. május 29., kedd

A tegnap.

Ez még télen készült. Micsoda értelmes fejem van :)))
Mindennap eszembe jut, hogy kéne valami értelmeset és szépet írni a blogomba, ha már ilyen buzgóan olvasgatjátok. (statisztikából adódóan) A hosszú hétvégém leginkább pihenésből, pihenésből, ja és pihenésből állt. Tegnap beállítottam az ébresztőt 9 órára, hogy azért ne egész nap durmoljak és kicsit tanulhassak is. Kómás fejjel kinyomtam a csilingelő muzsikát, mormoltak kettőt és visszazuhantam az álomvilágba. Fél 12 fele azonban ki kászkálódtam az ágyból. Beraktam két szelet kenyeret a pirítóba s közben anyáék mondták, hogy lassacskán aklimatizálódjak, hiszen indulunk a mamáékhoz. Később kiderült, hogy Zsófiék is ott lesznek, aminek nagyon megörültem. Megmutatta az új telefonját, ettünk csirkecombot, szarvasagancsokat ragasztottunk pufiból, régi hangfelvételeken vihorásztunk, énekeltünk, játszótéren hintáztunk és még a csúszdát is kipróbáltuk. Úgy elszaladt ez a pár óra, hogy csak arra eszméltem fel, hogy már egy telefonhívás által gyalogoltunk vissza mamáékhoz, összepakoltak, majd búcsúzkodtunk. Nehezen akartam elengedni, hiszen tudtam, hogy majd csak 1, vagy 2 hónapon belül látom. És szinte ő az egyetlen barátnőm (egyben unokatestvérem), aki maximálisan megért, bármit elmondhatok neki, ismeri az összes hülyeségemet, szokásomat, bolondozásaimat. Remélem a nyáron sokkal több időt tudunk együtt tölteni.

2012. május 23., szerda

Miért is élünk?

Az egyik tanárunk közölte velünk, hogy nem azért élünk, hogy boldogok legyünk, hanem azért, hogy dolgozzunk. És később esetleg a munkával boldogok leszünk. Haha. Szerintem ez nagyon nem így működik. Az életben az első támpontod az, hogy boldog vagy. De persze munka kell, hisz valamiből meg is kéne élni. De nem az jelenti a legfőbb örömforrást. Hiszen a munka pénzt hoz, amin lehet venni egyest, mást, de az igazi boldogságokat a pénzzel nem vehető dolgokból nyerjük. Boldogok lehetünk a családtól, a barátainktól, az őszinte nevetésektől, szép emlékektől, napsütéstől, szivárványtól, egy kedves bóktól, ha a kedvenc számod hallod a rádióban, buborékfújástól, egy finom teától, egy jó beszélgetéstől. Szinte észre sem vesszük, hogy mennyi apróság is örömöt tud nekünk okozni. Az ember dolgozzon, tegye a kötelességét, de ne felejtsen el élni!

2012. május 16., szerda

Deja vu, megérzések, misztikum.

Tegnap, ahogy firkáltam egy lapra, mellettem nyitott matek könyv, az ablakból kutya ugatás hangja szűrődött és egy lila csokis papír volt a kezem mellett,  átfutott az agyamon, hogy én ugyanezt a képet már korábban átéltem. Egyfajta kis fuvallat. Ergo deja vu érzésem volt. Mai nap így elgondolkodtam, hogy nekem elég sok ilyen érzésem volt. Időnként előre megérzek dolgokat és a számításaim többsége be is válik. Apa szerint a lelkem "öreg", az az jó sok időt megélt. Nem is azt mondom, hogy annyira másnak érzem magam, vagy valami, de még is lappang bennem olyasmi, ami még nem tört a felszínre.  Én hiszek Istenben, a lélekvándorlásban, abban, hogy minden ember okkal születik és feladatunk van a Földön. Vagy az is egy érdekes történet volt, amikor mamám testvérénél voltam, és neki van egy szeretett kutyusa, aki a hátsó kijáraton véletlenül kiszökött és futott a mező felé. Klárika (mamám testvére) kiabált utána, hogy Maci gyere vissza, hiszen mégis csak a gazdája, de rá sem hederített. Ezután utána szaladtam, nyomatékosan rászóltam, a kutya irányt váltott és ment vissza a kapu felé. Néha-néha vissza pislantott rám, de én kicsit erősebb hangvétellel mondtam felé hogy előre! És ő hallgatott rám és vissza ment. A több éve együtt élő gazdájára nem hallgatott, de engem, akit párszor ha látott igen. csak mint érdekesség. Vagy most ide jár hozzánk egy szürke cica. A családban senki sem tudja megsimogatni. Egyszer leguggoltam elé, szemébe néztem és kedves hangon hívtam. A cica nyarvogott kettőt, majd szép lassan elindult felém, kinyújtottam a karom és meg tudtam simogatni. Lehet ezek nem olyan komoly dolgok, mindenesetre érdekesek. Szívesen elmennék egy ilyen "vizsgálatra", ahol meditációs, spirituális módszerek révén kiismernek. Hmm... Ti éreztetek hasonló dolgokat? Történt veletek valami különleges?

2012. május 1., kedd

Május! *.*

Így van, itt a várva-várt május. Amikor már kezdünk kacsingatni a nyár fele, amikor már torkig vagyunk az iskolával és a tanulással, de még bele kell kicsit húznunk. Szeretem ezt a hónapot. a mai nap ugyebár országszerte programok és ünnepélyek vannak, de én maradok itt Szelén, ugyanis táncos csoportunk fellép. Este pedig Janicsák Veca jön énekelni. Szerintem nagyon szép, kellemes hangja van. Aztán majd itthon ráeszmélek, hogy holnap kelni kell és még szinte semmit sem tanultam. De mégis! A szünet mire van? Mindenkinek kijár a lazítááááás♥