2014. április 19., szombat

Mindenki megérdemel valakit

Az elmúlt időszakban egyre inkább azt érzem, hogy szükségem lenne valakire. Eddig valahogy nem zavart a dolog, vígan elvoltam, viszont motoszkál bennem a kíváncsiság és egyszerűen csak jó lenne, ha mellettem lenne valaki. Viszont egyre valószínűtlenebbnek látom azt, hogy a szerelem fuvallata mostanság simítsa végig az arcom. Vagyis, inkább azt hogy nem ezen a vidéken. Ami nem baj, csak azt érzem, hogy még várnom kell egy jó darabig. Egyébként belegondolva egy kicsit megijedtem saját magamtól, hiszen én még nem éltem át az elutasítás fájdalmát, viszont én már adtam ebből néhány adagot... Nyilván nem jó szájízzel mondtam ki a fájó szavakat, de nem tehetek arról, hogy akikkel eddig összesodort az élet, nem az én eseteim. Igazából, nem is tudom igazán ki lenne jó a számomra. De ha találkozok vele, úgyis érezni fogom. 

Sokan mondták már, hogy válogatós vagyok. Hogy nekem senki sem jó. Hogy mindjárt 17 éves vagyok és milyen dolog, hogy még nem csókolóztam. Ezekre a dolgokra igazából nem tudok mit mondani, az én döntésem az, hogy kinek viszonozom az érzéseimet. Nem állok össze minden jött-menttel és szerintem a mostani világban különösen fontos, hogy odafigyeljen az ember, hiszen annyi mocsok, szemét lelkivilággal megáldott egyed él, hogy megszámolni sem lehet. 

Igen, fáj egy kicsit, hogy körülöttem boldog szerelmespárokat látok. Hogy facebook-on görgetve mindenki kapcsolatban van. Hogy a legtöbb szám is erről szól. Illetve, hogy a jelenleg nézett sorozatomban is szerves részét képezi a szerelem. (Akkor minek nézem? Mert maga a történet érdekel) Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek erről siránkozom, vagy hogy több doboz csokoládét tömök magamba, miközben hősszerelmes filmeket nézek és a képernyőhöz vágom a zsebkendős dobozt. Csupán megfordul a fejembe, a milyen lenne...? kérdés. 

Mindenesetre hű maradok szokásaimhoz. Talán sok elvárásom van. Talán főiskolán talál rám a szerelem. Vagy a nyáron. Igazából fölösleges izgatni magam, hiszen sorsom forgatókönyvét nem ismerem. Bízom abban, hogy olykor antiszocializálódásra alkalmas lelkivilágom társra lel majd. Hiszen mindenki megérdemli azt, hogy valakivel boldog legyen.

Nyuszkó napra

Mivel már holnap nem leszek gépközelben, ezért ebben a bejegyzésben szeretnék minden kedves olvasómnak nagyon kellemes húsvéti ünnepeket kívánni! ^-^ 
Mi ilyenkor mindig mamáékhoz megyünk és ott is alszunk, aztán hétfőn összegyűlik a rokonság és megy a dínom-dánom. A kiszáradás veszélye úgy érzem idén sem fog fenyegetni. (mármint locsolkodás terén, nehogy valaki félreértse..) Viszont a felesleges kilók megszaporodása annál inkább.. Kicsit vissza kell fognom magam, hiszen jövőhéten con és a cosplay-ben kint lesz a hasam és nem kéne még jobban növeszteni. De ilyenkor ki tud ellenállni a finom falatoknak? (mondjuk én sohasem

Idén elhatároztam, hogy hű társamat, Nikit (fényképezőmet) is magammal viszem és egy-két húsvéti pillanattal is bővítem fotós repertoáromat. Valahogy eddig sohasem fotóztam húsvétkor, nem tudom miért...

Lényeg a lényeg, remélem jól telnek majd az ünnepek és nem raktok szögesdrótot a kapura... :D

2014. április 9., szerda

Apró szösszenet

Tegnap, ahogy kint ültem a kertben és Ady Endre munkásságát igyekeztem agyamba szívni, elkezdett megfogalmazódni bennem egy kis versféle, majd megálltam és elkezdtem folytatni. Régen írtam, de gondoltam megosztom veletek:

 
Lágy, tavaszi szellő simítja arcom,
fejem a lehulló sziromrengetegbe hajtom.
A dongók játszi könnyedséggel repülnek mellettem,
a lemenő nap fénye világít felettem.

Csend ül a zsongó tájra,
fátyolként borul rá a világra.
Lelkemnek megnyugvás ez a kép,
ahogy a természet nyugovóra kél.

                                                                                                          Emi, 2014. 04. 08.