2014. január 27., hétfő

"Élek még kéremszépen.."

Szép estét!

Igazán szerettem volna már egy valamirevaló bejegyzéssel készülni nektek, de sajnos képtelen voltam rá. Alig egy hónapon belül itt a szalagavató, amin 2 táncot is elő fogunk adni (igen, a mi iskolánkban 3-ban táncolunk a végzősöknek... don't ask) úgyhogy gőzerővel készülünk, amik próbák tömkelegét jelenti. A keringőre csak 2 órát tud a tánctanár szánni (habár elégnek bizonyul) sokkal inkább az osztálytánccal van több gond. De reméljük szép lassan meglátjuk a fényt az alagút végén.

Ezek miatt eléggé fáradt és feszült vagyok mostanság (vagy más miatt is? fene tudja) nem is alszok túl sokat, úgyhogy sokszor úgy érzem magam mint egy mosott rongy. 
A félévim nem lett olyan rossz, 2 jegy kivételével elégedett vagyok magammal. Év végére azokat is feltornázom.

Tavalyi kép de azért flash
Szombaton egy kicsit kimozdultunk anyáékkal vásárolgatni, maga volt az isteni csoda. Téli kabátra vadásztunk főként, de sajnos nem jártunk sikerrel. De ettől függetlenül sikerült szert tennem egy csodás fekete csipke blúzra, karkötőre, fülbevalószettre, alapozóra és egy csomag oreós kekszre. Éljenek a leárazások :)) 
Hazaérkezvén kicsit szusszantam, majd elmentem gyerekkori jó barátomhoz, akit már rég láttam és jól esett egy kicsit beszélgetni.
Vasárnap kiélveztük a havat barátnőmékkel és kicsit szánkóztunk, csuszingáltunk a dombról és persze a hóban fetrengtünk. Igaz, elég hideg volt, de élveztem a dolgot.

2014. január 11., szombat

Üvegbe zárt boldogság.

Kezdem azt érezni, hogy az emberekből kifogyott a boldogság... Reggelente, ahogy szállok le a vonatról, rezzenéstelen, üres tekintetű arcokat látok. Sietnek a munkába, miközben szívják a cigarettát. Alighogy lelépnek a peronról, máris kutatnak idegesen a táskájukban, majd gyújtanak is rá. Berögzült, monoton pillanatok. A cigaretta is csak pótcselekvés, az életükben hiányzó boldogságot próbálják visszacsempészni. Szomorú dolog ezt látni, szemeikben ott ül a gyötrelem, a bánat.
Fárasztóak a reggelek és nehéz lehet a poggyászt cipelni a hátunkon, de néha igenis meg kellene állni és élvezni az élet apró örömeit. Venni egy finom péksüteményt, forró teát kortyolgatni, csodálni a felkelő nap sugarait, kémlelni az eget, szép napot kívánni az eladósnak. 

Nem azt mondom, hogy ugorva keljünk fel és hatalmas vigyorral baktassunk az iskolába/munkahelyre (pedig így kéne), mert ez nem igazán lehetséges. Inkább próbáljunk meg azzal a gondolattal ébredni, hogy ez egy új nap, teli új lehetőségekkel és úgy osszuk be az időnket, hogy többé nem jön vissza.
Sokszor én is elfelejtem ezeket a dolgokat, pedig élvezetesebb lenne így az élet.