2015. augusztus 9., vasárnap

Egy kis kimozdulás

A síksághoz szokott szemeimnek hatalmas öröm tud lenni az, amikor végre kimozdulhatok erről a vidékről és dombokat, hegyeket láthatok. Néhány nap erejéig volt lehetőségem a Dunántúlon lenni, ahol voltunk Harkányban, Pécsen, Orfűn és Villányban is. Igaz, némelyik helyen csak pár órát voltunk, hiszen elsősorban fürdőzni mentünk, de nagyon jó volt kicsit kirándulni, világot látni. Aminek a legjobban örültem, hogy Orfűn megmártózhattam abban a tóban, ahol tavaly egy hetet eltöltöttem és a nyaralóhoz is elúsztam, ahol kicsit megpihentem a stégbe kapaszkodva és felidéztem a múlt évi emlékeket. Életem egyik legjobb nyaralása volt az, csodás helyszínen csodálatos emberekkel. Jót tett a lelkemnek ez a kis visszaemlékezés. Sajnáltam, hogy idén nem valósult meg ez a kirándulás, de még biztosan sort fogunk rá keríteni, hiszen mindenki jól érezte magát. Ez a vidék egyszerűen instant szerelem lett. Számomra már az kiváló program, ha csak a stégen ülhetek egy bögre tejeskávéval a kezemben és csodálhatom a tájat, a vizet, az éppen arra úszó hattyúkat és kacsákat. Órákig eltudnám nézni, hihetetlenül megnyugtató. Eldöntöttem, hogy ha kereső felnőtt leszek én itt fogok házat építeni/venni. Pontosan nem tudom hogy melyik városban, de ezen a környéken. Tudom, a síkságnak és a pusztaságnak is megvan a maga egyszerű bája, szépsége, viszont nekem hiányzik egy kis plusz, egy kis új. 

Hirtelen jött ötlet volt ez a pár napos kirándulás, de örülök hogy részt vehettem és tehettem egy kis felfedezést. A természetben sosem csalódik az ember és mindig visszatérhet oda :)