2011. szeptember 28., szerda

álláspont.

ki kell ereszteni magadból, ha valami fáj, legalábbis így tartják. sokáig én is bent tartottam magamba mindent. elfojtottam, nem mutattam.de egy idő után úgy is a felszínre kerül, és nem hagy nyugodni. ezért is igaz az az idézet, amit még régebben olvastam: hogy amikor nevetni akarunk, nevessünk, ha sírni akarunk, sírjunk, ha sikítani, sikoltsunk. igaz-igaz. úgy érzem, még nem nagyon találtam meg a helyem. emberek új arcait ismerem meg, nézelődök, válogatok. de most az a legfontosabb hogy tanuljak. hiszen az érettségi a tét (igaz, az még 4 év, de akkor is...) még hogyha egyedül is, de végig kell járni ezt az utat. lesznek döcögős, meredek részek, de fel kell állni és menni tovább ami valljuk be nem könnyű. de ki mondta, hogy az élet könnyű ? hiszen mindenki szerencsésen kezdte (azzal hogy megszületett) onnantól a sors vezérel. na meg azért önmagad is befolyásolod a dolgokat. nem tudom mi lesz velem a gimnázium után, nem tudom hogy teljesítek,
nem tudom kik lesznek az igaz barátaim, de láss csodát: azt sem tudom, hogy holnap mi lesz. szóval: élj a mának !

lehet kicsit kesze-kusza, de ez tengődött bennem: hát bogozd ki !

2011. szeptember 27., kedd

kedd.


ismételten eltelt egy nap. ma szerencsére nem kellett 30 percet az állomáson várakozni a felkelő nap hideg fuvallatában. a vonaton csak támasztottam a fejem és néztem ki az ablakon. néztem hogyan suhannak a fák, az égbolt és mi egyéb más. néha azért elgondolkodok, hogy mennyi különleges emberrel lehet találkozni. otthontalan szegény emberekkel, idősekkel kik tele vannak régi emlékekkel, tinédzserek, kik álmaik építő köveit gyűjtögetik és még sorolhatnám. a suli egész gyorsan eltelt, bár a feltört cipő okozta sarok fájdalmak kicsit tompítottak a gondolaton. de túléltem. rajzra bevittem néhány jónak mondható alkotásomat és megmutattam a tanárnak. azt mondta szépek és hogy nyugodtan próbálgassak. ennek örültem :) csak egy valamit nem értek: miért nem lehet elhinni, amit mondok ? ha egyszer úgy van és tiszta szívemből úgy érzek, akkor az úgy is van. pont.
mindjárt eszek egy kis sült csirkeszárnyat és átadom magam a tanulás élményének. késő délután meg kicsit kimegyek fejet szellőztetni.

Arrivederci signore e signori ! ha már olaszt is tanulok. (:

2011. szeptember 23., péntek

zajlik az élet rendesen.


végre itt a hétvége :) jól esik majd egy kis pihenés. remélem ebből a mocsok náthából hétfőig kilábalok (vagy nem...) holnap lehet elmegyek a farmosi falunapra, lesz ott pár ismerősöm :) vasárnap kéne venni valami normális cipőm, mert a sarum rendszeres használatától tiszta vízhólyag lett a talpam. nagyon komoly. meg persze tanulok is, ez természetes. 5 percenként nyúlok zsepiért. milyen jóó. ma megyek táncra :)) mondjuk lehet párszor meg kell állnom orrot fújni, de hát ez egy ilyen állapot. a macskám másfél hete nincs meg. nagyon szerettük és elég sok mindenen keresztül ment. úgyhogy részvétem felé :(♥ a hörcsögöm sokat vakaródzik és kicsit csapzott a szőre. remélem nincs semmi baja.

2011. szeptember 11., vasárnap

~ gyors poszt.


...mielőtt hozzálátnék a rengeteg tanulnivalóknak. még csak egy hét telt el, de már akkora a követelmény, hogy az hihetetlen. hát igen, ez a gimnázium. nem mondom hogy könnyebbre számítottam, de azért ez nem semmi :"D sok szép őszi fotókat nézegettem, gondoltam hogy be is csomagolom a blogom ilyen kinézetre, de jelenleg tűz a nap és 30° van, szóval nincs még őszi hangulatom. végül is szeretem az őszt. a színei, a hangulata leírhatatlan. persze fotókat is tervezek :) bár amikor a vége fele megkopaszodnak a fák és semmi életjel nincs (ami a tél beköszöntét jelzi) az már nem tetszik. úgyhogy pár hét és "csomagolok" :D

2011. szeptember 6., kedd


Az ember sok mindent megváltoztatna magán, ha tehetné. Mint külső-mint belső tulajdonságilag. Legtöbbször csupán kis pitiáner dolgokról lenne szó, ám pont ezek azok, amik egyszerűen a lényünk és akarva-akaratlanul sem tudjuk kitörölni az énünkből. Senki sem tökéletes, ugye ez nyilvánvaló. De ha vesszük a barátságot, annak is az az alapja, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyen. Meg úgy mindenhol érvényesül ez az elv. Ha már így szóba jöttek a hibák, persze nekem is van. Régebben nagyon könnyen meg lehetett bántani. Elég volt egy rossz szó vagy kisebb ütés (ez nem azt jelenti hogy itthon vernek csak mondjuk amikor elestem, ellöktek stb...) és kicsordultak a könnyeim. Persze az évek során edződtem.

Mostanra inkább az a bajom hogy nincs elég önbizalmam. Mindenki mondja felém a pozitívumokat, mégse hiszem el és nem tudom igazán magaménak tudni. Remélem ebből is kinövök egyszer. Most is van úgy, hogy egyes dolgokat érzékenyebben veszek, de igyekszem nem mutatni. De még "csak" 14 éves vagyok, folyamatosan változom, fejlődök. Új emberekkel ismerkedem meg, ami nagyon izgalmas és érdekes. És mondhatni, egy második, új élettel is. De ugyanezt fogom majd mondani főiskola/egyetem előtt is. Bár ez még jóval odébb van :) Na jól van, nem untatlak a sok rizsával benneteket. De visszanézve régi bejegyzéseimet, ezeket értelmesebbnek látom, hiszen ebből mégiscsak engem és a véleményemet ismeritek meg, nem csak azt hogy megint frissítettem vagy hogy milyen régen jelentkeztem :D

2011. szeptember 5., hétfő

Önboncolgatás. (:


Álmodozó típusnak tartom magam. Mindig is voltak és lesznek is vágyaim, amiket szeretnék elérni. De milyen embernek ne lennének? Nem szeretem, ha külső alapján ítélnek meg. Elsőre visszahúzódónak tűnök, de ha olyan a társaság szeretek nevetni és megnyílok. Rájöttem, hogy önmagunk érzéseit a legnehezebb leküzdeni.Szabadidőm jelentős részét a fotózás tölti ki, ami számomra egyfajta kifejezés. Igyekszem mindenbe meglátni a szépet és megörökíteni. Nincs is ennél szebb. Természetesen még rengeteget kell tanulnom az élet minden területén. Most kezdtem el a gimnáziumot, ami nem könnyű és hatalmas tétje van. Kulcsfontosságú időszak a jövőmre nézve. Itt alakul ki a személyiségem és itt dől el, hogy négy év után hova tovább. Egyenlőre nem tudom, remélem egy idő után kiforrja magát. Tanulok, járom az utamat, kisebb-nagyobb buckákba megakadok, elesek, de felállok és továbbmegyek. Hisz ez az élet rendje.

eme pár sort ez a fotó ihlette meg. nem tudom hogyan s miért, csak ránéztem, elgondolkodtam és jöttek a gondolatok :)

2011. szeptember 4., vasárnap

beindult a mókuskerék.


mindenkinek beköszöntött az iskola szezon. igazából furcsa volt, mert vártam is, meg nem is. de még szívesebben maradtam a nyárban (: mondjuk a gólyatábor arra volt jó, hogy megismerhettem az osztálytársakat, akik nagyon aranyosak és kedvesek :)♥ de persze még csak 2 nap telt el, ami még nagyon kevés. el kell telnie jó pár hónapnak, mikorra kimondhatom, hogy én ténylegesen is ide tartozom. pénteken már bele is csaptunk a lecsóba, hiszen ez már nem általános. holnap meg írunk angolból egy szintfelmérőt. utolsó órába nagyon jó lesz mondhatom. most már mindennek tétje van: az érettségi. nagyon nyomatni fogják a tanulni valót és folyamatosan csinálni kell. ettől a részétől kicsit félek, de remélem minden rendben lesz.