Ködös nap

 Az emberek többsége mit csinál az ilyen esős, nyálkás, ködbe burkolózós napokon? Sietnek hazafelé, majd egy bögre forró kávé/tea/kakaó társaságában bevackalják magukat a kanapéba és bentről leskelődnek a zord tájra. Megmondom őszintén, én se szerettem az ilyen időjárást, egy szóval tudtam jellemezni: semmilyen. Most viszont, ahogy ballagtam az állomásról és szétnéztem mindenfelé, megláttam benne a szépséget. A köd számomra sejtelmes, misztikus, kicsit hátborzongató jelenség. Meg van a sajátos hangulata. A fejemben persze rögtön össze állt pár koncepció, amit hazaérvén próbáltam megvalósítani. Az elmúlt években szinte mindent úgy látok, hogy fú, ezt milyen jól le lehetne fotózni, vagy hogy ez milyen klasszul nézne ki! Megkapja a szemem egy vízcseppes csipkebogyó, esti fények gyöngysora, színes falevelek csendélete, díszes bögrék hada, csigaház vagy bármi apróság. Ha éppen nem sietek valahova, mindig mindent alaposan szemügyre veszek, vizslatok. Hiába, akinek az életében beköltözött a fotózás, előbb-utóbb más szemmel látja a világot. Az alábbi pár képet pedig ma kattintottam. Igen, kicsit fáztam.. :)

"Everyone has a beauty, but not everybody can see."