Lélekerősítő

Holnaptól hivatalosan is elindul a 2015-ös érettségi szezon, ami sajnos engem is érint, úgyhogy szeretnék minden kedves sorstársamnak kitartást, erőt és koncentrációt kívánni! 
Én jelenleg nem érzem magam késznek a feladatra, főleg azért se mert az írásbelire így külön nem sok felkészülési időnk volt, de egyszer mindenkinek túl kell ezen esni és nincs mit tennünk, ezt adta az élet, teljesíteni kell a lehető legjobb módon!

Számomra a legnagyobb mumus a matematika, amiből sohasem brillíroztam és bár sosem a minimalitásra megyek de ennél a tantárgynál sajnos igen... Nem szeretnék szóbelire kerülni, úgyhogy legalább a minimum szintet meg kellene ütni. Legjobban a 3-nak örülnék, hiszen én gimiben eddig szinte végig 3-as voltam, csak az utóbbi időszakban kicsit elhagytam magam és nem úgy jöttek össze a dolgok (ahogyan az élet más területein se) de ettől függetlenül küzdenem kell és nem szabad idegeskednem, nekem ugyanis az a nagy hibám. 

Egy szónak is száz a vége, egy kalappal és igenis mutassuk meg hogy mire vagyunk képesek! :)

(Ja és az perpillanat nem nyugtat meg hogy az egyetemen/főiskolán rosszabb lesz, mert most ezt az akadályt kell legyőzni :D)

Életképek #4

Sziasztok!

Az elmúlt időszakom igen sűrű és eseménydús volt és hihetetlen gyorsasággal váltotta egyik nap a másikat. 

Február végén megvolt a szalagavatónk, amiről sikerült egy kicsit késnem (éppen hogy lehuppantam a székemre, kezdődött is a műsor) no de nem is én lennék. Az előadások színvonalasak voltak, a szalagtűzés kellően meghitt és szép volt, tetszett minden. Utána átöltöztünk, vacsoráztunk egyet és visszamentünk a művházba bálozni. Bár nem voltak túl sokan, de jól telt a hangulat. Néhány órával később átmentünk egy szórakozóhelyre, ahol körülbelül 3-4-ig voltunk. Első ilyen diszkóm volt, amitől annyira nem voltam hasra esve, de legalább jó volt a társaság és a zene úgyhogy elszórakoztunk :)

Bátyámmal :)

Heni barátnőmmel ♥

Kriszti barátosnémmal a báli gúnyánkban :D

Egy jó barátommal, Donival ^^

 Az iskola szervezett 1 napos bécsi kirándulást, mint tavaly és idén is szerettem volna elmenni Henivel, úgyhogy szünet előtti utolsó napon el is ruccantunk :) Az időjárás egy kicsit elbánt velünk, ugyanis odafelé havas eső esett, Bécsben pedig iszonyúan fújt a szél, de ellátogattunk a Zene Házába, ami egy érdekes interaktív kiállítás volt, majd a Ringen sétálgattunk illetve meg lehetett nézni a Természettudományi Múzeumot, ahol rengeteg, gyönyörű kristály és kő volt kiállítva. Jó volt kicsit világot látni, kirándulni.

Április 11 és 12-én pedig a tavaszi MondoCon-on jártunk, ami ismét szuper hangulatban telt. Nagy nehezen elkészült a jelmezem, megint az utolsó pillanatokban kapkodtunk és sokat idegeskedtem miatta, plusz parókát is kellett szerválnunk mert nem érkezett meg időben (csak két munkanappal a con után, éljen) de végül minden megoldódott és megnyugodott a lelkem. Szálláson is voltunk, amit a szokásos csapatunk szervezett és hihetetlenül jól éreztem magam, sok szép emlékekkel gazdagodtam, amikre szívesen emlékszem vissza. 

Nos eléggé hátrakerültem, de aki szemfüles, az észre vesz :D

Időközben kitavaszodott, az idő egyre melegebb lett és virágba borult a természet, amit próbáltam/próbáltunk megörökíteni. Szívem szerint most azonnal elhúznék tavaszi portréfotózásra, de tanulnom kell hiszen nyakamon az érettségi.

Csütörtökön pedig nagykorú lettem, ami igazából semmi különös új érzést nem hozott, de legalább nyugodt szívvel vehetek sört ha megkívánom :D Sajnos a hangulatom nem volt a legtökéletesebb, ugyanis mostanában le vagyok törve és sokat szomorkodom/gondolkozok egy bizonyos téma miatt, amit bár nagyon szívesen leírnék, de nem nagyon tartom ide valónak plusz nem változtatna semmin mert ezen senki nem tud segíteni.. Az idő majd enyhít rajta remélhetőleg :) Mindenesetre a barátaimnak sokat köszönhetek, mert mellettem vannak és mindent megtesznek hogy mosolyt csaljanak az arcomra. Másnap elmentünk koktélozni, sokat nevettünk úgyhogy méltóan megünnepeltük :) Kaptam sok csokoládét, pezsgőt, karkötőt, fülbevalót, virágokat, órát, képet és egy isteni finom fényképező alakú tortát ♥ 

Emberi értelem-keresd a logikát

Az emberek néha nagyon furcsák és behatárolhatatlanok.. Mindenfélét kitalálnak rólad, elképzelik azt hogy te milyen lehetsz és különböző tulajdonságokat aggatnak rád, mielőtt ténylegesen megismernének, érdeklődnének felőled... Nem szeretem az előítéletességet, sem azt, hogy az embernek megakarják mondani/szabni, hogy neki mi a jó, hogyan kellene élnie az életét. Minden ember egyéniség, egyéni gondolatokkal, érzelmekkel, tapasztalatokkal, ami így van jól, hiszen ezektől lesz az, aki. Nem értem miért kell valakit lenézni mondjuk azért, mert nem viszi túlzásba az alkoholizálást, a bulizást, megvárja a megfelelő személyt maga mellé így nem áll le minden jött-menttel, szeret néha cosplay-be bújni és jól éreznie magát. Igen, most saját tapasztalatokat sorolok, amik nekem szúrtak szemet az elmúlt időszakban. Tudom, az ellenségeskedést és a negatív gondolatokat nem szabad felvenni, nem szabad az ilyen emberek szintjére lealacsonyodni, de mégis nehéz úgy élni, hogyha ezek némelyikét majdnemhogy napi szinten a fejedhez vágják. 

Mindenesetre tisztában vagyok az értékeimmel, azzal, hogy számomra mi a jó és hogy mit várok el másoktól. Ha hibázok is vagy rossz útra lépnék, az legyen az én gondom, néha mindenkinek el kell egy kicsit "vesznie", hogy aztán újra folytathassa az eddigi kitaposott ösvényét. Ki kell tartanunk a magunkba vetett hitben, olyan emberekkel kell körbevennünk magunkat, akik szeretnek, támogatnak és előrébb visznek, a hátráltatóktól pedig minél gyorsabban meg kell szabadulni.

Mindemellett hiszem azt, hogy az ilyen áskálódó emberek visszakapják ezt a rossz indulatot az élettől, de kamatostul. 

Inspirations

Annyira gyönyörű ez a kép...Szinte elképzelem magam ahogy fekszek egy stégen és csak bámulom a tájat órákon át.

Totoro csendélet :D Annyira jópofa és megmosolyogtató :)

Ez a kép illetve maga a szobarészlet nagyon egyszerű, de mégis annyira letisztult, elegáns, hogy jó ránézni. Amolyan vintage stílusú.

Kiskorom óta imádom a különféle köveket, kristályokat, kagylókat, egy időben megszállottan gyűjtöttem őket. Kristályokból csak rózsakvarcom és ametisztem van de szívesen elfogadnék még többet is, akár ékszer gyanánt is :)

Ez az állítás nagyon ütős, abszolút egyet értek vele.

 

Ebbe a lolita ruhába én egyenesen beleszerettem, annyira gyönyörű és részletgazdag és a csokoládés print miatt hihetetlenül guszta is.. ♥

Igaz, különösen nálunk, lányoknál.

Ha csak ránézek a képre, elkap a tériszony, de valami elképesztő látvány!

Változtatások

Véleményen szerint minden ember életében eljönnek azok a szakaszok, amikor úgy érzi, változásra, változtatásokra van szüksége. Megrekedt egy bizonyos szinten, nem érzi jól magát abban a közegben, ahol jelenleg tartózkodik és úgy érzi, lépnie kell. Jelenleg én is így érzem magam, viszont nekem nem a környezetemen kell változtatnom, hanem önmagamon. A hozzáállásomon, a gondolkozásmódomon. 

Sosem voltam egy igazán magabiztos, hangos lány, mindig is voltak félelmeim és lesznek is, viszont az elmúlt időszakban ezek annyira felülkerekedtek rajtam, hogy néha a mindennapos életem zavartalan működését akadályozzák. Régebben nem okozott gondot idegenek megszólítása, velük való beszélgetése, vagy csak felállni az osztályban és elmondani egy verset, esetleg felelni egy anyagból. Most viszont rettegek ettől, elkezdek hebegni-habogni. Korábban is volt lámpalázam de mostanában jobban előjön és ez sokszor nagyon kellemetlen tud lenni. A gond az, hogy beismerem a félelmeimet és a hibáimat (habár azt mondják ez már félsiker) de úgy érzem, egyedül kevés vagyok a változtatásra, pedig minden dolog agyban dől el. El kéne magammal hitetni, hogy nem vagyok kevesebb senkitől sem, ugyanúgy képes vagyok bármire, amit elhatározok és megküzdök érte, mint bárki más. Mindenki megérdemli a boldog és teljes életet.

Mondhatni sokszor csinálok bolhából elefántot. Mindent túlragozok, túlkomplikálok, sokat agyalok és mindenen kalkulálok. Néha csak hagyni kéne hogy az idő és maga az élet elrendezze a dolgokat és had folyjon a maga kis sodrában. Azt mondják, hogy amin nem tudsz változtatni, azon felesleges aggódni, amin pedig lehet, azt a lehető legjobban kell megoldani. 

Ami még rosszabb, hogy a félelmeink, gátlásaink, a görcsök, amiket magunkban szorongatunk, rányomhatják a bélyeget a napi hangulatunkra, emiatt szomorúnak, elnyomottnak érezhetjük magunkat, amit persze senki sem szeretne. Igazából nem is értem miért lettem ennyire félős, hiszen alapjában véve jó életem van, szerető család vesz körül, vannak barátaim. Viszont ha már eljutottam idáig, innen már csak felfelé vezethet az út. Célom az, hogy egy magabiztosabb, határozottabb, merészebb lány legyek, ami nem fél az elé gördülő akadályoktól és sikeresen túljut a félelmein. Legfőképpen szóbeli érettségire szeretném ezt megvalósítani, hiszen ott fontos a magabiztosság és az, hogy elő tudd magad adni. Szóval van néhány hónapom, remélem sikerrel járok. Önmagunk leküzdése a legnehezebb feladat, de nincs lehetetlen, úgyhogy gyerünk gyerekek, csakis előre!

Paranormális Tag

Sok embernél láttam ezt a TAG bejegyzést illetve Youtube-on is sok ember kitöltötte és valamilyen szinten érdekel ez a téma és érdekesnek találtam a kérdéseket, úgyhogy gondoltam én is kitöltöm.

1. Mi az a film téma, amitől a legjobban félsz? Film példa? 
Számomra a szellemes tematikájú sztorik és filmek a legijesztőbbek, amik akár megtörténhetnek veled is. Például egy belezős, vérengzős filmet nem tudok komolyan venni, addig egy kicsit rejtélyesebb, elvontabb, szellemekkel megspékelt filmnél nagyon tudok parázni, habár túl sokat nem láttam mert nem vagyok nagy horror fan :) 
A Paranormal Activity 3-at illetve a A fekete ruhás nőt láttam, habár az első maradandóbb élmény volt hiszen azt láttam először, moziban, 14 évesen, nagy hangerőn... Szuper volt :'D

2. Mi volt a legijesztőbb paranormális élményed?
Egy barátnőm kisregényt tudna erről írni, én "sajnos" csak egyel szolgálhatok. Egyik este, amikor próbáltam elaludni, azt éreztem, mintha valaki a fal felől hozzá érne a derekamhoz. Igaz, félálomban voltam de még érzékeltem a külvilágot, szóval biztos hogy nem álmodtam. Nagyon megrémültem, sokáig csak ziláltan ültem és pislogtam, hogy mi lehetett ez.

3. Mi volt a legviccesebb paranormális élményed?
 Az asztalom melletti ládámra szoktam a tankönyveim nagy részét pakolni (a fiókomban már nincs hely) és valamelyik nap nagyon egymásra pakoltam őket és sejtettem is hogy le fog egyszer borulni de nem törődtem vele. Később, ahogy zenét hallgattam, hirtelen lezúdultak a földre jó nagy csattanással. Pillanatra megijedtem, de aztán csak nevettem magamon hogy mennyi eszem volt.. :D

4. Mi volt a legijesztőbb rémálmod?
Tyű az az igazság hogy nem igazán volt még kifejezetten rémálmom, plusz az összes álmomat elfelejtem.. Néhány óráig emlékszem rájuk aztán eltűnik mint a kámfor. De valami olyasmire emlékszem, amikor egy társasággal elmentünk valahová és valamiért egyedül maradtam egy ismeretlen helyen és teljesen kétségbe voltam esve és nem tudtam mit csinálni.

5. Félsz a sötétben?
Hogy is mondjam... Este, amikor elalszok, nekem teljes sötétségre van szükségem és egyáltalán nem zavar, de mondjuk ha idegen helyen vagyok és úgy kell puhatolóznom hogy eljussak egyik helyről a másikra, akkor valamiért félelmet kelt.

6. Furcsa szokás a félelem végett?
Ha este egyedül vagyok itthon, a szobámon kívül minimum a nappaliban feloltom a villanyokat, úgy megnyugtatóbb. Illetve a forgós székemet (ami nagyon közel van az ágyamhoz) nem szeretem úgy hagyni, hogy magam felé van fordulva mert attól félek hogy valaki beleül. Egyébként barátnőm is mesélte hogy ő se szereti, plusz mindig telepakolja valamivel (nekem mindig ruhákkal van tele, mert sokszor lusta vagyok elpakolni.. :D)
*Egy kis bónusznak pedig még annyit szeretnék írni, hogy van amikor késő este megyek tusolni, mindenki alszik, sötét van és mondjuk mosom az arcom, lehajolok a csaphoz, néha attól félek, hogy amikor visszaemelem a fejem a tükörhöz, valaki visszanéz rám.. Brr :D

Szerény személyem :D

Sziasztok nyuszifülek!

Az elmúlt időszak viszonylag sűrű volt és hamar eltelt, úgyhogy gondoltam szórok nektek némi információmorzsát. 

Múlthét csütörtökön lezajlott a tablófotózás, ami szerintem elég jól sikerült, habár a legtöbben nem voltak megelégedve a végeredményekkel. Tegnap kaptuk kézbe a nyers fotókat, amik közül ki kell választani azt, amelyik majd a tablóra kerül.

*Az esetleges porszemekért elnézést, néha nem ártana bátyámnak tisztítani a nyomtatót.. :D*
Nekem személy szerint a legalsó, kicsit oldalról nézős a kedvencem, azt gondoltam tablófotónak. Érdekes, hogy anyáéknak az tetszik, ami külön van és teljesen szemből készült. Szerintem azon olyan furcsa a tekintetem vagy nem tudom, nem érzem az igazinak. Mindenesetre sok fotó készült, bőven volt mikből válogatni.
Aznap délelőtt pedig még átéltem életem első vérvételét, ami elég kellemetlen élmény volt számomra. Nagyon izgultam és féltem, elképzelni nem tudtam milyen érzés lesz. Mindenki azzal nyugtatott hogy nem fáj, pici szúrás lesz csak, viszont nekem kellemetlen volt és a végén már nagyon nyomta a cső az érfalamat/vénámat és amikor fel kellett ülni a székbe, majdnem elájultam és le kellett feküdni, aztán a könnyezés is kitört belőlem (hála a stressznek♥) szóval csodálatos volt :D Egy néni velősebb megjegyzésén viszont kicsit kiakadtam; egy ismerős nővel beszélgettem a várakozóban, hogy jaj most vagyok először, kicsit félek stb erre egy néni ezeket hallván hátrafordult, rám nézett, majd olyan igazi flegma, lekezelő hangon megjegyezte:"Chh, majd hozzászokik!" Nos köszönöm de nem szeretnék ebből rendszert csinálni :D

A másik ominózus kérdés pedig az iskolák kiválasztása és a jelentkezés leadása volt. Néhány hónapja elsírtam a bánatom, hogy mennyire kétségbe vagyok esve és igen nehéz szülés volt mire kitaláltam három iskolát, de íme: 

 Az első helyre nem sok esélyt látok és hogy őszinte legyek nem szeretnék 220 km-el arrébb tanulni, viszont Budapesten a diplomát adó fotós iskolák nem jöhettek szóba, ugyanis a BKF-en nincs államilag támogatott forma a Moholy Nagy pedig A Moholy Nagy műv. egyetem... Oda biztos nem vennének fel és ahogy néhány embertől hallottam, az ottani közeg sem az én világom, úgyhogy ezt inkább félretettem. Júniusban lesz alkalmassági vizsga, amire majd szépen lassan megkezdem a felkészülést. Durván 15-20 embert vesznek fel, ami nem sok, viszont úgy voltam vele, hogy megbánnám ha nem próbálom meg.
A japán szak régóta érlelődött bennem és miután voltam nyílt napon is, biztossá vált hogy őt megjelölöm. Nos tőle is félek egy kicsit, hiszen a japán nem egy könnyű nyelv de szeretném megismerni és mélyebbre ásni magam ebben a csodálatos kultúrában, úgyhogy egy remek kihívás lenne a számomra.
Az utolsónál voltak gondok, ugyanis amiket eredetileg szerettem volna, könnyekkel küszködve de el kellett felednem (vagy nagyon magas a ponthatár, vagy a diplomához 2 szakmai nyelvvizsga plusz sok matekos tárgy a követelmény...well fuck it) szóval megbarátkoztam egy anglisztikával, de a Károli helyett inkább Egerbe jelöltem meg, ott kicsit alacsonyabb a ponthatár.

Rengeteg múlik az érettségin és az emelt angolra is szükségem van, úgyhogy remélem nem szúrom el és sikerülni fognak a terveim. Nagyon félek az előttem álló időszaktól, de mint mindenkinek, nekem is meg kell velük birkóznom ezekkel a kihívásokkal.