Sziasztok nyuszifülek!

Az elmúlt időszak viszonylag sűrű volt és hamar eltelt, úgyhogy gondoltam szórok nektek némi információmorzsát. 

Múlthét csütörtökön lezajlott a tablófotózás, ami szerintem elég jól sikerült, habár a legtöbben nem voltak megelégedve a végeredményekkel. Tegnap kaptuk kézbe a nyers fotókat, amik közül ki kell választani azt, amelyik majd a tablóra kerül.

*Az esetleges porszemekért elnézést, néha nem ártana bátyámnak tisztítani a nyomtatót.. :D*
Nekem személy szerint a legalsó, kicsit oldalról nézős a kedvencem, azt gondoltam tablófotónak. Érdekes, hogy anyáéknak az tetszik, ami külön van és teljesen szemből készült. Szerintem azon olyan furcsa a tekintetem vagy nem tudom, nem érzem az igazinak. Mindenesetre sok fotó készült, bőven volt mikből válogatni.
Aznap délelőtt pedig még átéltem életem első vérvételét, ami elég kellemetlen élmény volt számomra. Nagyon izgultam és féltem, elképzelni nem tudtam milyen érzés lesz. Mindenki azzal nyugtatott hogy nem fáj, pici szúrás lesz csak, viszont nekem kellemetlen volt és a végén már nagyon nyomta a cső az érfalamat/vénámat és amikor fel kellett ülni a székbe, majdnem elájultam és le kellett feküdni, aztán a könnyezés is kitört belőlem (hála a stressznek♥) szóval csodálatos volt :D Egy néni velősebb megjegyzésén viszont kicsit kiakadtam; egy ismerős nővel beszélgettem a várakozóban, hogy jaj most vagyok először, kicsit félek stb erre egy néni ezeket hallván hátrafordult, rám nézett, majd olyan igazi flegma, lekezelő hangon megjegyezte:"Chh, majd hozzászokik!" Nos köszönöm de nem szeretnék ebből rendszert csinálni :D

A másik ominózus kérdés pedig az iskolák kiválasztása és a jelentkezés leadása volt. Néhány hónapja elsírtam a bánatom, hogy mennyire kétségbe vagyok esve és igen nehéz szülés volt mire kitaláltam három iskolát, de íme: 

 Az első helyre nem sok esélyt látok és hogy őszinte legyek nem szeretnék 220 km-el arrébb tanulni, viszont Budapesten a diplomát adó fotós iskolák nem jöhettek szóba, ugyanis a BKF-en nincs államilag támogatott forma a Moholy Nagy pedig A Moholy Nagy műv. egyetem... Oda biztos nem vennének fel és ahogy néhány embertől hallottam, az ottani közeg sem az én világom, úgyhogy ezt inkább félretettem. Júniusban lesz alkalmassági vizsga, amire majd szépen lassan megkezdem a felkészülést. Durván 15-20 embert vesznek fel, ami nem sok, viszont úgy voltam vele, hogy megbánnám ha nem próbálom meg.
A japán szak régóta érlelődött bennem és miután voltam nyílt napon is, biztossá vált hogy őt megjelölöm. Nos tőle is félek egy kicsit, hiszen a japán nem egy könnyű nyelv de szeretném megismerni és mélyebbre ásni magam ebben a csodálatos kultúrában, úgyhogy egy remek kihívás lenne a számomra.
Az utolsónál voltak gondok, ugyanis amiket eredetileg szerettem volna, könnyekkel küszködve de el kellett felednem (vagy nagyon magas a ponthatár, vagy a diplomához 2 szakmai nyelvvizsga plusz sok matekos tárgy a követelmény...well fuck it) szóval megbarátkoztam egy anglisztikával, de a Károli helyett inkább Egerbe jelöltem meg, ott kicsit alacsonyabb a ponthatár.

Rengeteg múlik az érettségin és az emelt angolra is szükségem van, úgyhogy remélem nem szúrom el és sikerülni fognak a terveim. Nagyon félek az előttem álló időszaktól, de mint mindenkinek, nekem is meg kell velük birkóznom ezekkel a kihívásokkal.

Blogos kihívás- Day 2

Mi az a könyv, ami nagyon megfogott?

Mostanában kicsit elhanyagoltam az olvasást, amit sajnálok. Mangákat olvasgatok mostanság, meg egy kötelezővel szenvedek. Viszont ami a közelmúltban megfogott, az Petőfi Sándor: Az apostol című elbeszélő költeménye. Az apostol életét, sorsát írja le a költő, aki egy nagyon szegény, de annál nagyobb szívű családapa. Ő az igazságot és Isten tanait követte és tovább is adta a falu lakosainak, ám a felsőbb réteg egy-két tagja ezt nem nézte jó szemmel és meghazudtolta a tanait. A sok birka falusi meg szinte csettintésre átfordultak a másik oldalra és kiűzték őt a faluból. Raboskodott is, pedig semmi rosszat nem tett. A végén sajnos meg is hal, ugyanis megpróbálta lelőni a királyt, de elhibázta. 

Jól látszottak a társadalmi és rangbeli különbségek ebben az alkotásban. Az apostol személyét nagyon megkedveltem, ugyanis ténylegesen egy aranylelkű, jószívű, kedves személyről van szó, aki csak tovább akarta adni a megszerzett tudását. De hiába, a felsőbb nagyhatalom végett mégis életét vesztette.

Az elmúlt 2 év alatt ez volt az egyik legjobb kötelező, amit feladtak. Örömmel és szívesen olvastam el. 

What about the future, dear?

Mostanában egyre többet tanakodom a jövőmmel kapcsolatban. A legtöbb ismerősöm már nyugodt szívvel mondhatja, hogy ő eldöntötte,  merre tovább. Eddig nagyon halogattam a dolgot, de ha belegondolok, idén már a 11. osztályt kezdem... Nem sokára érettségizek, aztán jó lenne tudni a következő lépést. Amit egyszerűen nem tudok... Vannak témakörök, amik érdekelnek, de konkrét szakmát képtelen vagyok megnevezni.

A dolognak persze akad még egy hátulütője. Az pedig a tandíj. Az államilag finanszírozott szakokat sorba szüntetik meg, mire odakerülök, állítom még kevesebb marad. Ráadásul olyan magas ponthatárokkal, hogy ihajj. Egyébként nem egy embert tudnék mondani, aki kitűnően végezte a gimnáziumot és szinte az érettségije is olyan lett, 2 nyelvvizsgát tudhatott a háta mögött és csak fizetősre vették fel... Ilyenkor elgondolkozok azon, hogy akkor mégis kiket várnak, ha az ilyen full extrás, okos diákokat nem veszik fel? (Jó, nagyjából tudom a választ, de azt nem szeretném leírni, mert lehet, hogy valaki sértésnek venné) 
A költségtérítéses meg iszonyú sok, félévente több százezer. Plusz mellé a tankönyvek, kolesz, étel stb... Azt sem szeretném, hogy a szüleim azért nyomorogjanak, dolgozzák ki a belüket, hogy engem tudjanak taníttatni. Így került a képbe a külföldön dolgozás ötlete. Zsófi mellé kimennék mondjuk 1 évre és abból a pénzből bármit elvégezhetek. Persze, ezek még csak gondolat foszlányok, de egyelőre eléggé erre hajlok.

Sokan mondták, hogy a fotózásban kéne elhelyezkednem, de csak ebből nem tudnék megélni. Pláne itt vidéken nem. Természetesen nem hagyom abba, valamilyen képzést (OKJ) elvégzek hozzá, utána olvasok, tanulok, gyakorolok és másodállásnak megmaradhat. 

Ti hogy álltok ezzel a témával? Vannak konkrét elképzelések?

Összevisszaságok

Sziasztok! 

Éppen hogy feleszméltünk a két nap iskolából, holnap élesen is újra belevágunk. Szombaton mehettem volna anyáékkal Pestre, de én inkább jó kislány módjára itthon maradtam olaszozni. Mivel holnap javítom, vagy 5 anyagból. Nem, nem igazán sikerült mindent az agyamba vésni, a múlt idei igeragozást pedig hagytam is a sutyba. Na majd pont 80 igét fogok bemagolni...Igazából már kezd elegem lenni ebből az állandó megfelelésből. Hogy sosem elég, amennyit teljesítek, mindig elvárják, hogy még többet, még jobbat. De vettem egy nagy levegőt és azt mondtam magamnak: Ennyi elég! Ha ennyit tudok teljesíteni, akkor ennyit. Nem vagyok én robot, einstein, géniusz. 

A karácsonyi hangulatom még ugyanúgy meg van. Karácsonyfa a helyén, a színes égősorom világít és ha jól látom, elkezdett esni a hó. Legyen 20 cm-es hó, menjünk szánkózni, hó csatázzunk, csináljunk hóangyalt, korcsolyázzunk, legyen mindenünk havas, jeges! Ha már a szünetben nem tudtuk ezt csinálni, akkor legyen még rá lehetőség!

Tegnap ahogy netezgettem, láttam hogy Áprilisban lesz tavaszi MondoCon (anime rendezvény) és szívesen elmennék, úgyhogy már Zsófinak fel is hoztam az ötletet és már nagyon várom. Tudom, messze van, de akkor is. Sőt, az is megfordult a fejemben, hogy beöltözzek (cosplay-ezzek). Itt jöhet a kérdés hogy: nóóóómális? Se parókám, se ruhám, se kiegészítőm, de nagyon buli lenne. Még ezen filozofálgatok...