A dolognak persze akad még egy hátulütője. Az pedig a tandíj. Az államilag finanszírozott szakokat sorba szüntetik meg, mire odakerülök, állítom még kevesebb marad. Ráadásul olyan magas ponthatárokkal, hogy ihajj. Egyébként nem egy embert tudnék mondani, aki kitűnően végezte a gimnáziumot és szinte az érettségije is olyan lett, 2 nyelvvizsgát tudhatott a háta mögött és csak fizetősre vették fel... Ilyenkor elgondolkozok azon, hogy akkor mégis kiket várnak, ha az ilyen full extrás, okos diákokat nem veszik fel? (Jó, nagyjából tudom a választ, de azt nem szeretném leírni, mert lehet, hogy valaki sértésnek venné)
A költségtérítéses meg iszonyú sok, félévente több százezer. Plusz mellé a tankönyvek, kolesz, étel stb... Azt sem szeretném, hogy a szüleim azért nyomorogjanak, dolgozzák ki a belüket, hogy engem tudjanak taníttatni. Így került a képbe a külföldön dolgozás ötlete. Zsófi mellé kimennék mondjuk 1 évre és abból a pénzből bármit elvégezhetek. Persze, ezek még csak gondolat foszlányok, de egyelőre eléggé erre hajlok.
Sokan mondták, hogy a fotózásban kéne elhelyezkednem, de csak ebből nem tudnék megélni. Pláne itt vidéken nem. Természetesen nem hagyom abba, valamilyen képzést (OKJ) elvégzek hozzá, utána olvasok, tanulok, gyakorolok és másodállásnak megmaradhat.
Ti hogy álltok ezzel a témával? Vannak konkrét elképzelések?
Én most végeztem a 9. osztály, és hozzád hasonlóan még nekem sincsenek konkrét elképzeléseim, szeretek bizonyos irányzatok és azt is tudom, hogy a tömör irodai munka nem nekem való. Valami otthoni vállalkozó szívesen lennék. De úgy őszintén szólva nem tudom, én abban az elvben bízom, hogy 'lesz, ami lesz'. Hátha.
VálaszTörlés*irányzatokat
TörlésHmm akkor nem vagyok egyedül! :D Majd kiforrja magát.. :) Sok sikert neked is!
VálaszTörlésén is most leszek 11.-es, eddig fizika-kémiával akartam vegyészmérnökire menni, de a kémiafakultációra olyan alacsony volt a jelentkezők száma, hogy nem indult el. plusz olyan tanár tartotta volna, aki engem utált, mert az iskolában tanító jelenleg 2 (hatosztályosban vagyok és 7-8. osztályban másik tanárom volt) tanár közül ő nem tanított sosem, viszont jobb eredményeket értem el, mint a tanítványai és gyűlölt engem.
VálaszTörlésa kémiafakultáció hiánya miatt a biosz lesz a másik fakultációm a fizika mellett és a Semmelweisre szeretnék menni orvosira, majd agysebész/-kutató lenni később (csak hogy legyen valami creepy foglalkozásom, amit kevesen művelnek). kicsi korom óta mindig voltak elképzeléseim, valahogy távol állt tőlem és rémisztőnek hatott az, ha határozatlan volt a jövőképem. akartam lenni balettáncos, énekes, állatorvos, minden.. :) de most elértem ahhoz az időszakhoz, ahol nem szarozhatok, tennem kell magamért.
augusztus végén csinálom a német írásbelit, plusz nyaralás alatt átvettem 3 fejezetet a japán nyelvtanból és a hiraganák nagy részét megtanultam, eddig nagyon tetszik és ha magamtól így haladok, akkor az is esélyes lehet. főleg, ha vannak, akik támogatnak. nagyon hálás vagyok főleg anyukámnak és a barátaimnak is többek közt, mivel ők azok, akik tartják bennem a lelket és ösztönöznek. plusz szerencsére olyan szülői példát láthattam magam előtt kiskoromtól fogva, ami az önképzést sem utasította el, sőt, intenzíven művelték magukat a szüleim, sokat olvastak, stb.
egyébként pont tegnap beszéltünk egyik barátommal arról, hogy nem tudja, hogy mihez akar kezdeni. ő SZTE-n tanul anyagmérnökit, és igazából nincs kedve teljes gőzerővel semmit sem csinálni, viszont így meg lehetetlen lesz a későbbiekben. azt veszem észre az embereken, hogy ha látják rajtam, hogy nagy lelkesedéssel el lehet érni bármit, ha mindent beleadunk, akkor őket is tudom ösztönözni.
remélem nem lett túl hosszú a komment :D
Osztálytársam is oda szeretne menni, az az álomsulija :) Csak ő majd gyermekorvos lesz. A japán érdekes és klassz nyelvnek tűnik, de gondolom nagyon nehéz is, ügyes vagy hogy így tanulgatod és csinálod! :)
VálaszTörlésA szülői minta nagyon sokat számít, szerencsére én is pozitív dolgokat mondhatok el erről a témáról.
Sok sikert az álmod megvalósításában! Na, ha már másokat is inspirálsz, az külön jó! :) Hál istennek engem nem kellett noszogatni a tanulásra, szorgalmas voltam mindig is. Csak most sajnos megrekedtem, hogy hova tovább...