2014. október 24., péntek

Világéletemben természetesnek vettem azt, hogy a szeretteim élnek és körülöttem vannak. A halál, az elmúlás gondolata egyáltalán nem foglalkoztatott, hiszen eddig igazán közeli hozzátartozóm még nem halt meg. Ám szerdán, amikor az idei év 3-ik temetésén álltam, kicsit elgondolkoztam... Hihetetlen, hogy az emberi élet mennyire véges. Hogy elég lehet egy pillanat és nincs közöttünk az, aki előtte nélkülözhetetlen részét képezte életünknek. 
Az első két eset családon belüli eset, ahol férj és feleség egyszerre betegedtek meg és néhány hónapnyi különbséggel hagyták el ezt a világot. A két, árván maradt gyerekeket sajnálom iszonyúan. Habár már annyira nem kicsik de az embernek élete végéig szüksége van a szüleire és mindig iszonyú hálásaknak kell lennünk feléjük. 
A 3-ik eset egy barátnőm anyukáját érintette. Egyszerűen nem fér a fejembe, milyen lehet anya nélkül élni... Úgy menni és küzdeni tovább, hogy többé nem foghatod meg a kezét, nem ölelheted, nem szólíthatod. A legszomorúbb az egészben az, hogy egyszer mindenki életében eljön ez a pillanat és nem tehetünk érte semmit. 

Mégis bánt, hogy a legjobb, legkedvesebb emberek sínylik meg igazán. Azt mondják, minden okkal történik az életben, de én sokszor ilyen esetekre nem találok ésszerű magyarázatot... Vagy talán nincs is? El kell fogadnunk, bele kell törődnünk, ez a sorsunk. Az élet nem áll meg senki számára sem. 

Természetesen az ilyen esetek sohasem jók, de ráébresztik az embert, hogy nem szabad vesztegetni az időnket, nem szabad a haragot sokáig fenn tartani a másik iránt, nem szabad szeretteinkkel rosszul bánni, hanem törekedni kell arra, hogy a lehető legtöbb időt töltsük velük, hiszen nem tudhatjuk, meddig élhetnek velünk. Azután bánni fogjuk a negatív energiákra elpazarolt időt, de akkor már késő lesz...

3 megjegyzés:

  1. Én családtagot szerencsére még nem veszítettem el, így a halál ilyen téren nem érintett meg. De az idő múlik, és a léleknek fel kell készülnie arra, hogy idővel a szeretteink elhagyják ezt a földi létet. Bár kétlem, hogy erre igazán fel lehetne készülni. Őszinte részvétem neked is és a barátnődnek is :(

    VálaszTörlés
  2. Fogadjátok őszinte részvétemet.
    Sajnos, nekem mind a kettőben részem volt, és elveszteni egy családtagot, főleg egy szülőt, anyát, igen rohadt dolog tud lenni.
    Erre sajnos, nem lehet felkészülni.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm/Köszönjük szépen mindkettőtöknek!
    Nagyon sajnálom a dolgot.. Hát nem bizony :( Részvétem neked is!

    VálaszTörlés