Érdekes, hogy sokszor mennyire nem tudjuk értékelni azt, amink van. Evidens az, hogy együtt van a családunk, boldogok vagyunk, mindennap jut meleg étel az asztalra, megvan szinte mindenünk, amire szükségünk van és sokszor kiakadunk, hisztizünk, ha esetleg nem
kapjuk meg a hőn áhított divatos pulcsit, finom illatú parfümöt, esetleg a sokadik számú körömlakkot. Más pedig csak normális életet szeretne. Szülői szeretetet, törődést. Hogy örömmel menjen haza. És sajnos sokaknak ez nem adatik meg. Erre a dologra különösen az elmúlt napokban döbbentem rá. Néha kicsit meg kell állni és el kell gondolkoznunk. El kell gondolkoznunk, hogy időnként átesünk a ló túloldalára és túl sok mindent szeretnénk.
A másik dolog, amire rájöttem, hogy ténylegesen jobb adni, mint kapni. Látod a szemein az örömöt, a meglepettséget, nem is számított rá, de te mégis jót tettél vele és kedves voltál hozzá. Elég egy kedves szó, gesztus, ölelés és fényt vittél a napjába. És ez a te lelkedre is gyógyító hatással van.
Sajnos ebben az elkorcsosult világban igencsak háttérbe szorulnak az igazi értékek fontossága, a pénzbeliség dominál. De még ha az egész emberiséget nem is tudjuk jobbá tenni, már az is valami, ha a környezetünkben élőket boldogabbá tudjuk tenni. Hiszen ha a szeretteinket boldognak látjuk, mi is jobban alszunk.
Nagyon igazad van. Az emberek természetesnek veszik, hogy jó életük van, sőt, sokszor olyasmikért panaszkodnak, amik eltörpülnek más, komolyabb problémák mellett. Persze erre mondják, hogy mindenkinek a maga baja a legnagyobb.
VálaszTörlésAdni pedig csodálatos dolog. Kapni is szeretek persze, a kedveskedés mindig jól esik, de adni a legjobb, mert látom a másik arcán az örömet, az izgalmat, közben én magam is izgulok, hogy vajon tetszik-e neki, amit adtam, szóval számomra felemelőbb érzés adni, mint kapni.
Örülök hogy te is így látod! :) Igazad van :)
VálaszTörlésTeljesen egyet értek veled! Még a nyáron küldtem ajándékot szobatársamnak, mert születésnapja volt és koli miatt ugye mindenki máshol lakik, találkozni meg nem találkoztunk, szóval maradt a jó öreg posta. Mikor megkapta és felhívott olyan aranyos volt, hogy megköszönte, meg, hogy nem kellett volna, örömömben könnyezni kezdtem majdnem. Olyan jó volt :)
VálaszTörlésDe kedves! :)
VálaszTörlés