2013. március 14., csütörtök

Miért?

*Saját kép, én vagyok rajta
Miért van az, hogy pitiáner dolgokról képes vagyok napokig rágódni? Miért van az, hogy körülöttem vagy nyolcan is állnak, még sem tudok a témához szólni és csak állok ott, mint egy rakás szerencsétlenség? Miért nem bízok magamban? Miért van az, hogy hatalmas kétségek gyötörnek egy-egy feladat előtt, eljátszom a hattyúk halálát, de az esetek 90 %-ban jól végződik a dolog? Miért van az, hogy egyszer átölelném az egész világot és mindenen csak nevetnék, máskor pedig csak aludnék és azt kívánom, senki sem szóljon hozzám? Miért van az, hogy nehezen viselem az igazságot? Miért van az, hogy tudom, hogy a szüleim jót akarnak, mikor egy dologért komolyabban elbeszélgetnek velem, vagy éppen kicsit leszidnak, de én mégis azt hiszem, hogy szándékosan teszik? Miért van az, hogy egy-egy szót, tettet, halk suttogást is képes vagyok elraktározni és évekkel később újra előkaparászni? 


                      Valószínűleg ezekre egyhamar nem kapom meg a választ.

2 megjegyzés:

  1. Úgyan ez van velem is,sajnos.:( Kitartást.:) Én azt csináltam,hogy leírtam a bajaimat egy füzetbe és megpróbáltam őket megválaszolni.Aztám ami nem stimmelt,azon megpróbáltam változtatni az életben.Nekem bevált.:)Ajánlom.:)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, neked is! :) Hmm jó ötlet, ki lesz próbálva! :))

    VálaszTörlés