2013. március 6., szerda

Az emberek változnak, az emlékek nem.

Ahogy sétáltam hazafelé a vonatállomástól, tömény kávéillat csapta meg az orrom. Elmosolyodtam. Nem csak azért, mert szeretem a kávét és szívesen megittam volna egy csészével, hanem mert régi emlékeket idézett fel bennem. Elgondolkodtam, hogy sokszor apró kis dolgok is rengeteg érzést és történést tartalmaznak. Elég egy illat, egy kép, egy szó, egy hang és máris emlékek netovábbja árasztja el elmém. Őszintén szólva túlságosan is szeretek a múltban turkálni. Elmélázni, elmerengeni, újra átgondolni, elmosolyodni vagy néha elszomorodni. Mert a rossz emlékek is bennünk vannak, habár sok ember úgy van vele, hogy mivel negatív tartalommal bír, teljesen kitörli az életéből. Én se szívesen tartogatom őket, de nem tudok tőlük megválni. Ezeket is átéltem, ezek is a lényemmé formálódtak. Ezek bizonyítják, hogy sokszor vagyunk akadály és válaszút előtt, de végül minden megoldódik. És bár azt szeretnénk, ha az életünk csupa móka és kacagás lenne, jobban belegondolva lehet egy idő után kicsit unalmassá válna... :) De azért azt sem szabad hagyni, hogy a negatív energia bekebelezzen! 

♥ Bónusz: Késő délutáni napon elővenni a régi előhívott fotókat egy tál csokoládé vagy egy bögre forró kakaó/tea mellett, felbecsülhetetlen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése