Szelíd szombat.

Imádom az ilyen nyugis napokat. Egész délelőtt pizsamában flangáltam, forró habos kakaót ittam, kicsit szelektáltam a szekrényemben, majd vintage stílusú ruhákat nézegettem az interneten. Olyan csodálatos darabok vannak, hogy az valami elképesztő. Egyetlen bökkenője a dolognak, hogy külföldi oldal és nagyon drágák. Hmm...Lehet varratni kellene. Délután segítettem picit anyának a főzésnél, majd papáék kertjében szedett isteni szőlőfürtöt csemegéztem a teraszon, miközben élveztem, hogy süt rám a nap. Érezni lehet, hogy ez már nem az az égető érzés, sokkal inkább lágyabb, kellemesebb. Na és a levegő...Friss, üde illat kering. Érdekes, hogy régebben mennyire utáltam az őszt, az "elmúlást", de mostanra annál inkább megszerettem. Apának igaza van: Minden hónapnak meg van a maga gyönyöre. Csak tudni kell észrevenni. Mostanában egyre több dologban észreveszem az apró, rejtett kincseket és ezáltal jobban tudom értékelni azt. De bezzeg a szétszórtságom, kapkodásom foggal-körömmel ragaszkodik az énemhez...Bár ez mindig jobb, mint azok a mai tizenéves kis leányzók, akik apuci rengeteg pénzében úsznak és csettintésre megkapnak mindent, de még annál is többre vágynak. Magyarosan: Elkényeztetett kis libák. És ha jobban belegondolok, én nem vagyok dúsgazdag, nem születtem nemesi, elit családba, mégis állítom, hogy boldogabb vagyok, mint azok a lányok. Visszakanyarodva a mai napra: Kicsit még tanulgatok, majd este megnézem az X-faktort egy nagy adag sajtos popcorn társaságában. Nem különösebben szeretem az ilyen műsorokat, nem vagyok hatalmas, üvöltő rajongó, de ezt szívesen meghallgatom. És mivel még válogatás van, nevetni is lehet. Duplán jó!