Apró szösszenet

Tegnap, ahogy kint ültem a kertben és Ady Endre munkásságát igyekeztem agyamba szívni, elkezdett megfogalmazódni bennem egy kis versféle, majd megálltam és elkezdtem folytatni. Régen írtam, de gondoltam megosztom veletek:

 
Lágy, tavaszi szellő simítja arcom,
fejem a lehulló sziromrengetegbe hajtom.
A dongók játszi könnyedséggel repülnek mellettem,
a lemenő nap fénye világít felettem.

Csend ül a zsongó tájra,
fátyolként borul rá a világra.
Lelkemnek megnyugvás ez a kép,
ahogy a természet nyugovóra kél.

                                                                                                          Emi, 2014. 04. 08.

~

Amióta nem írtam, beköszöntött az igazi tavasz :) Igaz, a reggelek még kicsit csípősek tudnak lenni, viszont élmény hazafelé úgy sétálni, hogy melegít a nap, illatoznak a gyümölcsfák és zenélnek a madarak. Hordhatom a kedvenc barna bőrdzsekimet, a vékonyabb türkizkék nadrágomat és a kedvenc cipőimet. 

A tavaszi MondoCon-ig még egy hónapot várni kell, de már teljesen be vagyok zsongva. A cosplay miatt is, a hangulatáért, az emberekért és magáért az ottlétért. Ráadásul most mind a két nap ott leszünk, tehát ott is alszunk! ^^ Így azért izgalmasabb a dolog és kíváncsi vagyok a vasárnapi légkörre is. Meg minél többet vagyunk ott, annál jobb♥ Tesztelgettem egy kicsit a parókát illetve a karakterhez illő sminket (esszéírás helyett, hát honne) és szerintem jó lesz. A ruha nem ez lesz, csak felkaptam valami hasonlót. Ah olyan kíváncsi leszek a teljes összképre! Fegyverekkel, bőrdzsekivel, csukló-lábszár páncéllal mindennel.

A pofavágást még gyakorolnom kell, hiszen Katarinához agresszívabb, gonoszabb tekintet párosul. Próbáltam a képen komolyabb képet vágni, nos nem igazán jött össze~ De örülök hogy még a paróka bírja (hiszen nem a legjobb minőség és már sok szál kihullott belőle)  

Remélem jól vagytok és nagyon kellemes hétvégét kívánok nektek! :)

Apró örömök az életben :)

A múlthéten ahogy hazaértem és bementem bátyám szobájába, megláttam, hogy egy régi típusú fényképezőgép pihen az asztalán. Megörültem neki, hiszen gondoltam hogy nekem szánta és ahogy közelebbről megvizsgáltam, rájöttem, hogy egy tükörreflexes gépről van szó, ami akkoriban elég értékes és komoly dolognak számított. Egy ismerőse neki adta, mert nem használja. Szegénykém eléggé el van hanyagolva: karcos a lencse és belül zörög a kosztól.. Viszont szívesen használnám, remélem meg lehet csinálni.

Több bloggerinánál olvastam, hogy a KIK-ban sok aranyos tavaszi, húsvéti kiegészítő van, potom összegekért. Szombat reggel Jászberényben jártunk, úgyhogy gyorsan el is néztem arra. Tényleg nagyon sok minden van, főként pasztell árnyalatokban. Még ha nem is vesz semmit az ember, maga a nézelődés is szemet gyönyörködted. De természetesen hazajött velem néhány apróság :)

A képen szereplő tárgyak 290 forintba kerültek. A nyuszi tökéletes dekorációs elemet foglal el a polcomon és a színe pont passzol a szobámba. Oké, a szőlőzsírt először a csomagolásért hoztam el, mert nagyon szeretem a baglyokat és annyira kis kedves. De magának a terméknek iszonyú jó illata van (anya szerint túl édes és mű) de engem vattacukorra emlékeztet.. :) A kis duci bagolyka a tévém tetején kapott helyet, a gyönyörű rózsás karkötő pedig bármilyen egyszerű szettet feldob, annyira kis finom és elegáns. 

Ezt a képet pedig tumblin találtam, de olyan édes hogy muszáj volt megosztanom nektek.. :) Remélem jól vagytok és örültök a jó időnek, itt gyönyörűen süt a nap, lehet tekerek néhány kört a biciklimmel :)

Szalagavató 2014

Sziasztok! Ma egy terjedelmes bejegyzéssel készülök, tele rengeteg képpel.

Február 28-án, pénteken volt a szalagavatónk. Iskolánkban az a szokás, hogy 11-be táncolunk a végzősök tiszteletére, ők csak megnézik illetve megkapják a szalagot. A pénteki napunk a következő volt. 11-re mentünk, elpróbáltuk a keringőt ruhában, majd fél 1-re jöttek a szüleink, hozzátartozóink a főpróbára, ahol megnézhették a műsort. A keringővel nyitottuk, majd jött az osztálytáncunk (charleston-hip hop műfajban; a zene felénél lefutottunk a paravánok mögé és gyorsan átöltöztünk a hip hop ruhába) és végül az évfolyamdal. 3 órakor jöttek a 13 C-s és a 12 A-s osztály, akiknek szintén előadtuk az egészet, majd este 6-kor jött a B és a D osztály és ugyanezt eljátszottuk, szóval 3x adtuk elő a komplett műsort. Keringőruhába 6-szor voltunk, hiszen a műsor után volt egy zárókeringő, ami után felkérhettük a végzősöket illetve a szüleinket egy táncra, szóval rengetegszer öltözködtünk. 

A táncokat nagyon élveztem, főleg az utolsót, mert az a két osztály, akik akkor néztek minket, nagyon aranyos volt; a keringőbe háromszor is beletapsoltak, a végén felálltak, sikongattak és szegfűket dobáltak, amiből egyet haza is hoztam :) 
Rengeteget próbáltunk, sokszor már a hátunk közepére kívántuk, de szerintem megérte, mindenki gratulált nekünk és a felvételeket visszanézve szerintem is jól sikerült. A sok öltözködés ellenére hatalmas élmény volt abban a habcsók ruhában lejteni, illetve a hajamtól is oda-vissza voltam :) Gyönyörűen megcsinálta a fodrász és olyan tartósan, hogy még most is göndör, pedig az enyém nap végére ki szokta rúgni. Na meg a charleston ruha is egy élmény volt :) Tollas fejdísz, kis kesztyű, fodros, köves ruha, tiszta Gatsby feeling :)) Emlékezetes nap marad, az biztos. Meg szerintem összehozta az osztályt. Hiányérzetem lesz a sok táncpróba nélkül..

Anyáék is annyira aranyosak voltak, rengetegszer megdicsértek és legalább ötször újranézték a fotókat. Örülök, hogy éltem ezzel a lehetőséggel és mindenben szerepet vállaltam. Bántam volna, ha kibúvókat kerestem volna.

Így néztem ki :) Imádom ezt a ruhát, mikor először megláttam, nem is kerestem tovább. Megtaláltam, felpróbáltam, megszerettem. Még hogy nincs első látásra szerelem, chh... :D

Heni barátnőmmel ^^ Milyen hasonló volt a ruhánk, tök jó :) Gyönyörű volt nagyon :) Barátja is biztos nagyon örült neki :)

Kedves táncpartneremet sem hagyom ki :) Nagy köszönetet érdemel, amiért elvállalta a táncot és kibírta a bénaságaimat :D Anyáék szerint ügyesek voltunk, úgyhogy nem volt gond :D

Zsófinak is nagy puszi amiért leutazott, sok fotót csinált és itt volt velem ^^♥

És ez volt a charleston rucink :D Jó volt ebben parádézni. Kár hogy aznap vissza is kellett adni még hétvégén ellettem volna benne.

Néhány bónusz kép:

Cosplay terv

A legközelebbi MondoCon tavasszal lesz, pontosabban április 26-án, amin szeretnék ott lenni és cosplay-be bújni. Hosszas gondolkodás után egy játékbeli karakter mellett döntöttem. Egyrészt, mert még szerettem volna kihasználni a hosszú, vörös parókámat (nyárra szerintem rendelek egy másikat) másrészről pedig tetszik a karakter, igaz kicsit vadóc és gonoszkás természetű, de főleg az a poén az ilyen beöltözéssel, hogy visszatudod-e adni az adott karakter jellegzetességeit, stílusát, úgyhogy ez egyfajta kihívás is. 

És íme: Katarina a League Of Legends (LOL) c. játékból. Igen, kicsit merész, utcára nem vennék fel olyan felsőt, ami mutatja a hasamat, de egy ilyen jellegű rendezvényen megengedhető. (Vannak olyan cosplay-ek is, amik körülbelül bikininek felel meg, csak kardokkal és páncéllal van felturbózva, pl a WOW-os karakterek. Nagyon jól néz ki, de azért abban melled-feneked látszódik) Hasra egy kicsit gyúrnom kell, hogy izmosabb legyen. A nadrág elvileg megérkezett (ebay-ről rendeltettem) illetve a paróka. A két tőrt fából fogjuk kifaragni, majd lefesteni. A felsőrészt muszáj lesz varratni, hiszen ilyen rövid bőrdzsekit egyszerűen sehol sem találtam (Huh vajon a műbőrnek mennyi lesz métere...) plusz a combján, övén lévő kis tőrökkel/tüskékkel vagyok bajba, de már van egy két ötletem. A karján, illetve lábszárán lévő páncélt dekorgumiból gondoltam, a rajta lévő tüskéket vagy hőre száradó gyurmából vagy hungarocellből. Hobbiboltban találtam ilyen henger alakút, megkértem az eladóhölgyet, hogy nézzen utána hogy vannak-e kisebbek is.

Szóval ezt tervezem, remélem összejön minden :)

Viszont az is lehet, hogy ekkorára varratom meg a topot (vagy picit feljebb, hasközépig) hogy azért mégse legyen ki az egész. Még megálmodom

*Hétvégén jövök egy terjedelmes bejegyzéssel a szalagavatóval kapcsolatban, utána pedig visszatérek a rendes kerékvágásba. :)

"Élek még kéremszépen.."

Szép estét!

Igazán szerettem volna már egy valamirevaló bejegyzéssel készülni nektek, de sajnos képtelen voltam rá. Alig egy hónapon belül itt a szalagavató, amin 2 táncot is elő fogunk adni (igen, a mi iskolánkban 3-ban táncolunk a végzősöknek... don't ask) úgyhogy gőzerővel készülünk, amik próbák tömkelegét jelenti. A keringőre csak 2 órát tud a tánctanár szánni (habár elégnek bizonyul) sokkal inkább az osztálytánccal van több gond. De reméljük szép lassan meglátjuk a fényt az alagút végén.

Ezek miatt eléggé fáradt és feszült vagyok mostanság (vagy más miatt is? fene tudja) nem is alszok túl sokat, úgyhogy sokszor úgy érzem magam mint egy mosott rongy. 
A félévim nem lett olyan rossz, 2 jegy kivételével elégedett vagyok magammal. Év végére azokat is feltornázom.

Tavalyi kép de azért flash

Szombaton egy kicsit kimozdultunk anyáékkal vásárolgatni, maga volt az isteni csoda. Téli kabátra vadásztunk főként, de sajnos nem jártunk sikerrel. De ettől függetlenül sikerült szert tennem egy csodás fekete csipke blúzra, karkötőre, fülbevalószettre, alapozóra és egy csomag oreós kekszre. Éljenek a leárazások :)) 
Hazaérkezvén kicsit szusszantam, majd elmentem gyerekkori jó barátomhoz, akit már rég láttam és jól esett egy kicsit beszélgetni.
Vasárnap kiélveztük a havat barátnőmékkel és kicsit szánkóztunk, csuszingáltunk a dombról és persze a hóban fetrengtünk. Igaz, elég hideg volt, de élveztem a dolgot.

Üvegbe zárt boldogság.

Kezdem azt érezni, hogy az emberekből kifogyott a boldogság... Reggelente, ahogy szállok le a vonatról, rezzenéstelen, üres tekintetű arcokat látok. Sietnek a munkába, miközben szívják a cigarettát. Alighogy lelépnek a peronról, máris kutatnak idegesen a táskájukban, majd gyújtanak is rá. Berögzült, monoton pillanatok. A cigaretta is csak pótcselekvés, az életükben hiányzó boldogságot próbálják visszacsempészni. Szomorú dolog ezt látni, szemeikben ott ül a gyötrelem, a bánat.
Fárasztóak a reggelek és nehéz lehet a poggyászt cipelni a hátunkon, de néha igenis meg kellene állni és élvezni az élet apró örömeit. Venni egy finom péksüteményt, forró teát kortyolgatni, csodálni a felkelő nap sugarait, kémlelni az eget, szép napot kívánni az eladósnak. 

Nem azt mondom, hogy ugorva keljünk fel és hatalmas vigyorral baktassunk az iskolába/munkahelyre (pedig így kéne), mert ez nem igazán lehetséges. Inkább próbáljunk meg azzal a gondolattal ébredni, hogy ez egy új nap, teli új lehetőségekkel és úgy osszuk be az időnket, hogy többé nem jön vissza.
Sokszor én is elfelejtem ezeket a dolgokat, pedig élvezetesebb lenne így az élet.