2014. január 11., szombat

Üvegbe zárt boldogság.

Kezdem azt érezni, hogy az emberekből kifogyott a boldogság... Reggelente, ahogy szállok le a vonatról, rezzenéstelen, üres tekintetű arcokat látok. Sietnek a munkába, miközben szívják a cigarettát. Alighogy lelépnek a peronról, máris kutatnak idegesen a táskájukban, majd gyújtanak is rá. Berögzült, monoton pillanatok. A cigaretta is csak pótcselekvés, az életükben hiányzó boldogságot próbálják visszacsempészni. Szomorú dolog ezt látni, szemeikben ott ül a gyötrelem, a bánat.
Fárasztóak a reggelek és nehéz lehet a poggyászt cipelni a hátunkon, de néha igenis meg kellene állni és élvezni az élet apró örömeit. Venni egy finom péksüteményt, forró teát kortyolgatni, csodálni a felkelő nap sugarait, kémlelni az eget, szép napot kívánni az eladósnak. 

Nem azt mondom, hogy ugorva keljünk fel és hatalmas vigyorral baktassunk az iskolába/munkahelyre (pedig így kéne), mert ez nem igazán lehetséges. Inkább próbáljunk meg azzal a gondolattal ébredni, hogy ez egy új nap, teli új lehetőségekkel és úgy osszuk be az időnket, hogy többé nem jön vissza.
Sokszor én is elfelejtem ezeket a dolgokat, pedig élvezetesebb lenne így az élet.

5 megjegyzés:

  1. Nahát :') Ezt nagyon gyönyörűen fogalmaztad meg! (Remélem nem gond ha kirakom a blogomra (?), persze linkelem az oldalad!)

    VálaszTörlés
  2. Szép gondolat, de az a tapasztalatom (páromon látom leginkább), hogy az "új lehetőségeket" nem látja.

    VálaszTörlés
  3. Nileve: Köszönöm szépen! :) Nem, dehogy, megtiszteltetés :))

    Tipegő Zombi: Nem tudom az okát, de remélem azért meglátja majd. :)

    VálaszTörlés
  4. Imádtam ezt a bejegyzést, én magam is ezt az elvet próbálom hirdetni mindenhol :) Nagyon lehangoló reggelente a sok szomorú, üres tekintetű ember, akik mennek darálni a mókuskerékbe, de sajnos van, akit nehéz kizökkenteni ebből az állapotból. Nehéz meglátni ezeknek az embereknek a mindennapok szépségeit, vagy sokszor nem jut eszükbe apróságokkal megajándékozni magukat, vagy a nekik fontos embereket, pedig ezek is örömöt tudnak csempészni a mindennapokba. Én ezért szoktam reggelente rámosolyogni azokra, akik akár egy pillanatra is felveszik velem a szemkontaktust, mert ezzel egy kis kedvességet tudok adni nekik :)

    VálaszTörlés
  5. Örülök hogy ezzel más is egyetért! :)
    Az igaz, hogy sokszor tényleg nem egyszerű kiszakadni a monotonitástól, de nem szabad hogy az életünk ellaposodjon és unalmassá váljon.
    Nem szeretnék 70 évesen úgy ülni a karosszékemben, hogy közben azon aggódok, hogy mennyi mindent nem tettem meg, de már késő...

    VálaszTörlés