Pesti kiruccanás

Sziasztok kedveseim! Mint említettem (nem is egyszer) a hétvégémet Budapesten, Zsófinál töltöttem. Ma háromnegyed 3 tájékán érkeztem haza. Erről a pár mapról szeretnék kicsit mesélni. Pénteken, ahogy befutott a vonatom, Zsófi már tárt karokkal várt engem. Busszal-villamossal haza is robogtunk. Nos, a busz már olyan állapotba volt és olyan hang effekteket bocsátott ki, hogy azt hittem, szétszakad alattunk. De megnyugtatott Zsófi, hogy ez teljesen normális. Mindenesetre vicces volt. Mondjuk a villamosan sem unatkoztunk, kattintottunk néhány képet: (Igaz, ezek már este készültek) 
  

Házukhoz érve lepakoltam, kereszt anyuval váltottam pár szót, Bencét és Csongit is megszeretgettem, ettünk finom levest meg pogácsát, majd hatalmas solo kártyacsatás, nevetős, zene hallgatós elfoglaltság után a Vörösmarty tér felé vettünk utunkat, a karácsonyi vásárra. Csodaszép volt! A hatalmas karácsonyfa a tér közepén, a kirakodós standok, a fények, az illatok, a rengeteg ember igazán hangulatfokozó volt. Az árakat nem frosztliznám, eléggé horrorisztikusak, de azért egy nyakláncot és egy pohár forró csokit nem tudtam megállni. A forró csokitól nem dobtam hátast, de legalább felmelegített.

   

Zsófi egy csinos kis bögrét és egy jópofa kitűzőt vásárolt magának. A bögrét utólag megbántam, hogy nem vettem meg magamnak én is. 

 

 Szombaton főleg a lustálkodásé volt a főszerep. Reggelire csinált Zsófi szalonnás-sajtos rántottát és finom almás-fahéjas teát szürcsöltünk. Utána megláttam a DVD-i között egy Bleach DVD-t és pattogtam, hogy nézzük meg azt a négy részt. Az első négy rész volt az. Régebben elkezdtem nézni, csak valamilyen oknál fogva abbahagytam, de most újra elkezdem. Inuyashát is néztünk, meg valami bugyuta mesécskét is, amin jókat mosolyogtunk. Nagy nehezen összekapartuk magunkat és elmentünk az Allee-ba. Ott vettem egy gyönyörű csipkés felsőt, de itthon próbáltam fel és túl nagy lett. Miért nem próbáltam fel, én bolond...Na mindegy, egyéni szocprobléma. Utána visszadöcögtünk, ugyanis Zsófinak koncertre kellett menni. Én addig rajzolgattam, a kinti fényeket próbáltam fotózni majd a fiúkkal elkezdtünk nézni egy filmet. Ma délelőtt összepakoltam, ettünk és utána megnéztük keresztapum munkahelyét, benéztünk a Müllerbe, majd mekiztünk egyet. Jóllakottan elbuszoztunk a Keletiig, majd nagy ölelések után elbúcsúztunk. A vonatút meglepő módon hamar eltelt, nem volt semmi gond. Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam, Pest (néhány hibáit eltekintve) nagyszerű város, ellettem volna több napot is. Remélem minél hamarabb visszatérek majd hozzájuk.

Téliesedés

*Saját kép*

Az elmúlt pár napban végérvényesen is beköszöntött az igazi tél. A tájat hófehér vattapamacsok áradata borítja, mindenki lassan előkotorja a téli csizmákat, kabátot, meleg, kötött sálakba és pulóverekbe burkolóznak. A  házak ereszéről színes égősorok lógnak, a kirakatok polcain mosolygó angyalkák, díszes karácsonyfák és egyéb csecsebecsék díszelegnek. Úgyhogy a mostani időszaknak örülök, mint majom a farkának. Az ablak előtt pattogok minden reggel, hogy ugyan esett-e újabb adag hó, vagy megmaradt-e az előbbi adag. Az ember lehet 5 vagy akár 15 éves is, ugyanúgy tudunk örülni ezeknek az apró csodáknak. Ha már szóba kerültek az ünnepek, mint mindenki tudja, Mikulás nap van. Néhány barátomat megleptem egy kis csemegével és én is kaptam édességet. Piros nadrág-fekete felső, mikulás sapka kombóval lépkedtem a mai nap. Sokan megmosolyogtak, de szerintem ilyenkor nem árt egy kis bolondság. Már kezdek hangolódni az ünnepekre. Karácsonyi dalokat hallgatok, énekelek (a környezetem boldogításaképp), a falvédőmről csilingelő szarvas lóg a polcokon pedig karácsonyfa alakú gyertyák díszelegnek. Holnap pedig iskola után vonatra szállok és megyek Zsófihoz! Tudom, elszajkóztam már párszor, de most már fix a dolog és hát annyira örülök neki. Látom előre ezt a pár napot...Szakadó hóesésben sétálunk a kivilágított utcákon, miközben forró csokoládét szürcsölve nevetünk az eddig összehordott sok baromágokon és szép emlékeken. Betámadunk néhány üzletet is és remélem néhány apróságot sikerül beszereznem. Úgyhogy nagyszerű lesz! Vasárnap élménybeszámoló! :)

Keep calm and enjoy december!

Sziasztok! Ideje volt most már megerőltetni magam és írni néhány sort. Az elmúlt pár napban nagyon sokat kellett tanulnom, ugyanis témazárót-témazáró követett, ráadásul ma is be kellett mennünk. De most már itt vagyok és pötyögök. Mint már mindenki észrevette, végre december van. Habár sütött a nap és kellemes idő volt én nagyon reménykedek, hogy minél előbb esni fog a hó és akkor tökéletes lesz a hangulat, a készülődés varázsa. Holnap lesz 1. advent, aminek örömére megyek Nagykátára és az énekkarral együtt három karácsonyi dalt fogunk elénekelni. Utána négy napot kell kibírnom, ugyanis az ötödik napon (pénteken) úgy tűnik megyek Zsófihoz Pestre! Iszonyatosan várom, rengeteg program ötleteink vannak! Vörösmarty tér, vintage antik boltok, csokis muffinozás, forró tea ivás és megannyi fotózás! Úgyhogy majd vasárnap este képes beszámolóval fogok nektek kedveskedni. Addig is jó készülődést, várakozást kívánok mindenkinek! ♥

Csend(ek)

Ha azt a kifejezést halljuk, hogy csend, mindenki a kongó, letargikus ürességre gondol, pedig nem is gondolnánk, hogy mennyiféle változatát éljük meg. Az ember alapjáraton társas lény, szeret csacsogni, nevetni és igényli is a jókedvet, de nagyon sokszor vagyunk úgy, hogy rendben, ennyi elég volt, most csak egyedül szeretnénk lenni a csenddel. Ilyenkor elgondolkodunk az élet értelmeiről, kicsit magunkba szállunk, megnyugszunk.

Kellemes csend az is, amikor télen végig sétálsz egy erdőben, maximum a hó ropogását hallod a lépteid elhaladtakor, de nem is igazán arra összpontosítasz, csak arra, ami téged körülölel.

Viszont létezik kínos csend, amikor a tanár lapozgatja a naplót, hogy kiválassza az aznapi felelőt és ilyenkor mindenki csak sunyít, lapít a székében és csak a papírlapok suhogását lehet hallani.

Gyászos, szomorú csend is adódhat, amikor a temetőben állsz és elhunyt szeretteidre gondolsz. 

Bármilyenről is beszélünk, részt képez az életünkben, és olykor-olykor szükség is van rá, bárki bármit gondol róla. Még a legpörgősebb, hiperaktivitásban szenvedő egyének is kívánják.

Karácsonyi vásár (?)

Sziasztok! Mint említettem, szívesen kimentem volna Zsófival Bécsbe az adventi vásárra, de sajnos hely hiányában, szépen, magyarosan mondva: bebuktuk a dolgot. Elkeseredettségem határtalannak tűnt, de aztán eszembe jutott, még amit Zsófi mondott: hogy ugyebár kicsiny hazánkban is láthatunk hasonló gyönyörűséget, ez pedig Budapesten a Vörösmarty Téren található karácsonyi vásár. Ide remélem el fogunk menni. Zsófi sokszor volt az idén nálunk, úgyhogy most eljött az én időm is! Ezenkívül rengeteg helyre szeretnénk elmenni, egyfajta kis kiruccanást terveztünk és végre már fotózni is tudok, amit az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam. A fotókat elnézve nagyon szép lehet, és ha nem is Bécs, de felér(het) azzal a szinttel. Később jelentkezek egy kimondottan karácsonyi poszttal, hiszen mégiscsak az év legszebb és leghangulatosabb időszakáról van szó.

Heti összegzés

Sziasztok bébirépák! Mint mindenki látja, végre péntek van, öröm, boldogság. Régen nem írtam, úgyhogy most rászántam magam némi pötyögésre. Most éppen a korallos zöldes-kékes olasz körömlakkom száradását várom, közben The Pretty Reckless-t hallgatok (Nem rég fedeztem fel őket, fantasztikusak!) és majd lassacskán készülődök tánc edzésre. Ez a hét egészen gyorsan, de fárasztóan telt. Az időjárás össze-vissza vacilált, legszívesebben "megsimogattam"  volna a kis arcát, hogy döntse el, hogy mit akar. Tanulás szempontjából kicsit vegyes a helyzet. Mostanában egyre kevesebb motiváció sarkall a tanulásra...De összeszedem magam! A rossz hír viszont az, hogy a bécsi utam csődbe ment, mert betelt minden hely...Pedig Zsófival milyen jó lett volna. Forró csoki, színes égősorok, sok ember, vásári hangulat mm...♥ A sors úgy akarta, hogy most én ebből ne részesüljek. Szörnyű! Bár azért a remény még meg van, hátha valaki meggondolja magát és lesz hely...Naivitás, így szeretlek! Visszatérve az eredeti tendenciára, hétvégére még fogalmam sincs mit tervezek, vagy fotózni megyek vagy esetleg Henivel a hurkatöltő fesztiválra. Csak valahova mozduljak ki, mert be vagyok ide gyepesedve! De még hétvégére is annyi tanulnivalót adnak, nehogy az ember kicsit hátradőljön vagy valami, neem.. Ti terveztetek valamit?

Spórolás...

Az emberek nagy része elég sokat spórol. És itt most nem a pénzen megvehető dolgokra kell gondolni. Bár azon spórolnának...Én itt most alapvetőségekről beszélek. Néhány kedves szó, apró figyelmesség. Az emberek csak magukkal törődnek. Azt nézik, hogy nekik mi a jó, felhalmoznak mindent, közben ellöknek maguktól mindenkit. Minek több kg élelmiszert venni, amikor a fele a kukában végzi, máshol meg éheznek? Miért nem lehet csak úgy adni valakinek? Mindössze kedvességből, jó szándékból. Mint valami füstköd, úgy illan ez el az emberekből. Mi marad helyette? A gyűlölet, rossz szándék, lopás, csalás, hazugság, káröröm és még sorolhatnánk. Ezért tart ott a világ, ahol. Sokszor pitiáner dolgok hihetetlenül nagyot dobnának az összképen. Tudom, attól nem lesz jobb semmi, hogy én ezt itt leírom, de néhányan észrevehetnék magukat. Mert utána késő lesz és akkor már hiába a nyavalygás, a kapaszkodás. Isten ezért teremtett minket?  Ezért élünk a Föld nevű bolygón? Mindenkinek egy élete van, amit az utolsó pillanatokban nem tud megváltoztatni.