2013. május 2., csütörtök

Hibák, változtatások.

Az emberek többségének sosem elég az, amit nyújtasz. Mindig találnak apró-csetlő dolgokat, amikbe beleköthetnek, amin szerintük változtatni kellene. Ha bolond vagy (amilyen én voltam még nem is olyan rég) feléled benned a görcsös megfelelési vágy és őrült hajtásba kezdesz. Majd 'utad' végén ráeszmélsz, hogy nem volt értelme, nem lett jobb... Sőt, észre veszed azt is, hogy hiába vagy kedves, hiába mosolyogsz, hiába nyújtasz segítő kezet, valamilyen oknál fogva mindig te kerülsz ki rossznak. Hiába van nagy szíved, nem értékelik az emberek... Mostanra kezdem szép lassan felfogni ezeket a dolgokat. Nem fogok könyörögni senkinek. Nem fogok senki után rohanni. Aki pedig minden kedvességem után csak hátba szúr, nem foglalkozok vele... Hiszen ha valakinek fontos vagy és szeret, elfogad olyannak, amilyen vagy és nem azt nézi, min tudna rajtad változtatni.

 Ámen.


2 megjegyzés:

  1. kaptál tőlem egy díjat! :)

    http://claustrophonia.blogspot.com/2013/05/dijat-kaptam.html

    VálaszTörlés