versecském.

És íme hölgyeim és uraim ez az élet,
mitől lassan nem várhatunk semmi szépet.
Mindenki álarc mögé bújva mondja a szöveget,
a berögzött, valótlan szerepet.
Tehetnénk ellene de senki sem mozdul,
inkább az áradat felé fordul.
Tehát ember, lépj ki a szürke homályból,
küldj egy kis szeretetet életed lerombolt porából!
Csak menj és haladj e világban,
de ne feledd: nem mindegy milyen irányban.

By: Emiii. 2011. 12. 10.