Oly furcsák vagyunk mi emberek,a lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,s irígykedünk minden szaván.azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,hisz akkor sírunk,ha nevetünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése