álláspont.

ki kell ereszteni magadból, ha valami fáj, legalábbis így tartják. sokáig én is bent tartottam magamba mindent. elfojtottam, nem mutattam.de egy idő után úgy is a felszínre kerül, és nem hagy nyugodni. ezért is igaz az az idézet, amit még régebben olvastam: hogy amikor nevetni akarunk, nevessünk, ha sírni akarunk, sírjunk, ha sikítani, sikoltsunk. igaz-igaz. úgy érzem, még nem nagyon találtam meg a helyem. emberek új arcait ismerem meg, nézelődök, válogatok. de most az a legfontosabb hogy tanuljak. hiszen az érettségi a tét (igaz, az még 4 év, de akkor is...) még hogyha egyedül is, de végig kell járni ezt az utat. lesznek döcögős, meredek részek, de fel kell állni és menni tovább ami valljuk be nem könnyű. de ki mondta, hogy az élet könnyű ? hiszen mindenki szerencsésen kezdte (azzal hogy megszületett) onnantól a sors vezérel. na meg azért önmagad is befolyásolod a dolgokat. nem tudom mi lesz velem a gimnázium után, nem tudom hogy teljesítek,
nem tudom kik lesznek az igaz barátaim, de láss csodát: azt sem tudom, hogy holnap mi lesz. szóval: élj a mának !

lehet kicsit kesze-kusza, de ez tengődött bennem: hát bogozd ki !