Nem így terveztem.

Amilyen nagy hévvel vártam a szombati szüretelést, hogy kicsit kikapcsolódok és a jól ismert nagyszülői környezetbe kerülök, úgy sikerült pofára esnem. Igen, megint egy kis rinyálás jön...Tegnap reggel úgy ébredtem, hogy izzadok és kalapál a szívem, plusz mint akit ledaráltak és alig bírtam megmozdulni. Mamáéknál derült ki, hogy 39°-os láz fűti testem...Mondanom se kell, oda voltam-meg vissza. Egész nap feküdtem, hol izzadtam, hol a hideg rázott, étvágyam nuku. Ma már nem volt lázam, pihentem is, de a biztonság kedvéért holnap még nem megyek iskolába. Remélem nem jön újra vissza...Jövőhéttel, ha teljesen meggyógyulok, újult erővel dobom bele magam a blogolás életébe! Majdcsak kigyógyulok így 1 hét után belőle... :) Bár a szüreten nem voltak ott Zsófiék, de (ilyet se mondtam még...) valamilyen szinten jobb is, hiszen lázas-betegen csak púp lettem volna a hátán...De valamelyik hétvégén lejön hozzánk és akkor bepótoljuk a hiányosságokat! Remélem, kedves olvasók, ti jól vagytok, ha betegek is vagytok, jobbulást! ♥

I love disease...

Szívből reméltem, hogy engem elkerül ez a nyavalya, de engem sem kímélt. Ma van 2. napja, hogy igazán benne vagyok és szörnyű. Köhögök, mint egy szamár, fáj a torkom, a fejem, plusz 2 percenként nyúlhatok zsepiért, ráadásul (elvileg) nő a bölcsességfogam, így a baloldalamon nem tudok rágni mert fáj. És így tanuljon az ember 4-5 tantárgyakra, így legyen fitt, miközben úgy érzi magát, mint akit ledaráltak...Remélem csütörtökre helyrepofozódok, mert osztályképen nem szeretném, ha egy zombi nézne vissza rám. Biztos olvastátok a wish list posztot...Abban írtam, hogy örülnék egy burgundi színű nadrágnak és a hétvégén be is szereztem. Plusz kaptam hozzá egy szürke kardigánt és egy nagyon szép nyakláncot is. Ha érdekel, lefotózhatom. Most hétvégén pedig mamáékhoz megyünk, ugyanis megrendezzük az éves hagyományos szüretet. Vagy fél kg szőlőt be fogok vágni, most érzem...És nagyon remélem, hogy Zsófival is fogok találkozni! ♥