A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mai társadalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mai társadalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 12., péntek

Ooh happy day!

Szerény személyem.
Csóközön drágalátos blogolvasóim! Ez a hét vegyes érzelmekkel tele, de összességében jól végződött. Ma éjjel olyan jól aludtam, hogy a szüntelen, ricsajozó ébresztőre sem voltam hajlandó kimászni a meleg vackomból. Kint már igazi hűvös, őszies időjárás tombol. Annyiban örülök, hogy újra előkotorászhatom a szekrényemből a meleg, kötött pulcsikat, divatos sálakat és mi egyebeket. Nem sok kedvem volt a mai naphoz, de a szokásos hideg vizes arcmosás után rámosolyogtam a tükörképemre és erőt vettem magamon. Végül is sikerrel zárult, mivel sikerült három ötöst is bezsebelnem, amin még jómagam is meglepődtem. Nem dicsekvésként írom nektek, de tényleg nagyon örültem neki. Tegnap délelőtt pedig irodalom órai kérdésekkel foglalatoskodtam. Mégpedig azon, hogy feljött az, hogy mi is az élet értelme? Mit jelent boldognak lenni? Mi adja meg nekünk a boldogságot? Ezek eléggé szubjektív kérdések, mindenkinek ugyebár mást jelent. Konkrétan az élet értelmére még a zsenge 15 évemmel nem jöttem rá, de azért sejtéseim megvannak. Boldogságot pedig rengeteg apróság (is) okozhat. Sokan rögtön rávágták, hogy a pénz(!), ami azzá tesz. Annyira utálom ezt a pénzneműséget! Gusztustalan, undorító dolog, hogy ez a rohadt pénz dominál! Hiszen ha nincsen, lenéznek, aki pedig dúskál benne, dicsekszik vele...Lehet, hogy fontos dolog és a mai világban pedig még inkább szükségszerű, de nem kellene uralkodó jellegnek lennie! Ha csak belegondolsz, annyi minden mosolyra húzhatja a szánkat. Egy apró köszönés, bók, ha meghallod a kedvenc számodat a rádióban, megeszel egy kocka csokoládét (vagy fél táblát khmm...), takaróba burkolózva megiszol egy finom, forró teát, sétálsz egy nagyot az őszi falevelek között, megöleled a szeretteidet, hallasz egy jó viccet és még sorolhatnám. Mostanában egyre jobban értékelem ezeket a dolgokat, kár, hogy sokan mások viszont nem...Ameddig ők csak morognak, rugdossák maguk előtt a kavicsokat a járdán, idegeskednek, én csak zsebre tett kézzel mosolygok és belevetem magam az életbe.