Játékvélemény-Amnesia the dark descent

Sziasztok! A mai nap egy kissé rendhagyó bejegyzéssel érkeztem. Mégpedig egy számítógépes játékról fogok néhány szót ejteni. Az alanyom: Amnesia the dark descent. Nem tudom, hogy mennyire ismerős, tömören annyit kell róla tudni, hogy egy horrorjáték, amit az év egyik legfélelmetesebb játékának is tituláltak. Most jöhet a kérdés, hogy én hogy a manóba vetemedtem arra az ötletre, hogy játsszak vele? Egy évfolyamtárs jó barátom elmondása szerint ő sok horrorfilmet látott, azokon is elaludt (o.O) de ez a játék neki is okozott némi fennakadásokat. Elmosolyodtam, hogy ugyan, egy játék hogy lehet ijesztő. Néztem róla videókat, olvastam fórum hozzászólásokat és a körülbelül 20. komment után rádöbbentem, hogy itt tényleg nem csillámpónikról meg kiscicákról van szó. De mivel a kíváncsiság nagy úr, csak azért is feltelepítettem. Maga a történet az 1800-as években játszódik, ahol főhősünk, Daniel nehézkesen, szédülten ébred egy nagy, üresnek vélt kastélyban, és nem sok mindenre emlékszik. Ahogy a címből is kiderül, amnesiában szenved, de az a legszebb az egészben, hogy ezt saját magának okozta. Ezek után nincs más dolgunk, mint haladni előre, és kideríteni egyet s mást, amit a szobákban elvétett levelekből tudunk összerakni. Sokféle szoba és terem tárulkozik elénk, valamelyik teljesen átlagos, ám némelyik eléggé bizarr és kompromittáló. Egy idő után rájövünk, hogy egy furcsa árny követ minket, ami elől jobb elmenekülni. Más választásunk nem igen akad, ugyanis fegyverek nem állnak a rendelkezésünkre.

Daniel legjobb barátja az olajlámpás, amivel-szó szerint-egy kis fényt visz az éjszakába. Ám ezzel is csínján kell bánni, ugyanis olajat nem mindenhol találunk. Ezen kívül szakadt kinézetű, lógó szájú, rusnya pofájú múmiák(?) is lézengenek szétszórtan a folyosón. Ha mély, hangos morgást hallunk, jobb elbújni, mert drága

Pisti barátunk közeledik (így neveztük el őket :DDD) Ha már így a hangokról szó esett, talán ez az egyik legütősebb a játékban. Az olykor leomló kődarabkák, hősünk zihálása, az ajtócsikorgás, a sikolyok, hörgések és léptek hangjai igencsak erős atmoszférát teremtenek. Ami pedig megnehezíti és izgalmassá teszi a játékot, az a logikai feladványok sorai. Annyira nem nehezek (bár nekem sokszor nehéz volt a felfogásom, és eltartott egy darabig, de ez más kérdés...), de rémült, izgatott állapotban azért okozhatnak némi fejtörést. A játék vége is különleges, ugyanis 4 féle befejezés is adott. A kedves játékos pedig eldöntheti, melyik számára a legmegfelelőbb. Végszónak annyit írnék még, hogy összességében egy izgalmas, nagyon hangulatos játék, nem is olyan hosszú (6-7 óra, bár ültő helyedben úgy sem tudnál annyit vele játszani...), úgyhogy szerintem egy próbát mindenképpen megér. 10-ből olyan 9 pontot adnék neki.   

:)))