A tegnap.

Ez még télen készült. Micsoda értelmes fejem van :)))

Mindennap eszembe jut, hogy kéne valami értelmeset és szépet írni a blogomba, ha már ilyen buzgóan olvasgatjátok. (statisztikából adódóan) A hosszú hétvégém leginkább pihenésből, pihenésből, ja és pihenésből állt. Tegnap beállítottam az ébresztőt 9 órára, hogy azért ne egész nap durmoljak és kicsit tanulhassak is. Kómás fejjel kinyomtam a csilingelő muzsikát, mormoltak kettőt és visszazuhantam az álomvilágba. Fél 12 fele azonban ki kászkálódtam az ágyból. Beraktam két szelet kenyeret a pirítóba s közben anyáék mondták, hogy lassacskán aklimatizálódjak, hiszen indulunk a mamáékhoz. Később kiderült, hogy Zsófiék is ott lesznek, aminek nagyon megörültem. Megmutatta az új telefonját, ettünk csirkecombot, szarvasagancsokat ragasztottunk pufiból, régi hangfelvételeken vihorásztunk, énekeltünk, játszótéren hintáztunk és még a csúszdát is kipróbáltuk. Úgy elszaladt ez a pár óra, hogy csak arra eszméltem fel, hogy már egy telefonhívás által gyalogoltunk vissza mamáékhoz, összepakoltak, majd búcsúzkodtunk. Nehezen akartam elengedni, hiszen tudtam, hogy majd csak 1, vagy 2 hónapon belül látom. És szinte ő az egyetlen barátnőm (egyben unokatestvérem), aki maximálisan megért, bármit elmondhatok neki, ismeri az összes hülyeségemet, szokásomat, bolondozásaimat. Remélem a nyáron sokkal több időt tudunk együtt tölteni.