Jó néha felnézni valakire...

Sokan vagyunk úgy, hogy rajongunk egy-egy személyért. Ez lehet akár családtag, osztálytárs, szomszéd, esetleg egy híres énekes-vagy színész. Én most egy nem létező, de mégis nagyszerű erényekkel megáldott 'karakterről' beszélnék. Ő nem más, mint Rosette Christopher, a Chrono Crusade c. anime egyik főszereplője.

Egy apáca lány, a Magdaléna rend kiemelkedő tagja. Nem mindennapi apáca, ugyanis fiatalkora ellenére (16 éves) profi démonűző, egy kedves barátjával, Chrono-val (aki démon, de erejétől megfosztott, ártalmatlan). Ők ketten szövetségesek, ugyanis Chrono-nak letörték a szarvait, amik az erejének forrását képezték, így Rosette önszántából szövetségre lépett vele, hogy élettartamának lerövidítéséért cserébe visszakapja az erejét olykor-olykor. Ezt szimbolizálja a nyakában lévő óra.  És mindezt azért, hogy megtalálja elveszett öccsét. [Tudom, ez így a történet gerince, de ennyi kell, hogy megértsétek. Később az animéről még lesz szó, ugyanis elkezdtem nézni és fantörpikus♥]

Rosette egy életvidám, optimista felfogással rendelkező, kicsit szeleburdi lány. A munkáját szívesen végzi és mindig tettre kész, csak sajnos hajlamos kisebb-nagyobb felfordulást maga mögött hagyni. (Csak néhány épület, hajó, autó vész el, nem vészes...) A szüleiről nem sok mindent tudni, árvák, így az öccsével árvaházban éltek. Abban az időben ismerkedtek meg Chronóval. A testvére az egyik legfontosabb személy az életében, képes lenne az életét is feláldozni érte. Ami különösen tetszik benne, hogy mindig bátor és kitartó. Hatalmas szíve van és nem tesz különbséget ember-ember között, számára mindenki ugyanolyan fontos és nem 'eldobható'. Ezen kívül szeret viccelődni, sokat nevetni, nehezen mutatja ki, ha fáj, de akkor tényleg komoly ügyről van szó. Chrono-t is nagyon szereti, aranyosan mutatnak együtt. Egyik kedvenc szólásom Rosette-től: "Szórakozz, amikor szórakozni akarsz, légy dühös, amikor dühös vagy, és sírj, amikor sírni akarsz. Amikor magadban tartod a fájdalmat és nevetésre kényszeríted magad, az árt meg a legjobban."

 

Álmok, vágyak, meg ami velejár.

Kereken éjfél van. 0:00. Az emberek többsége ilyenkor vagy alszik, esetleg éjszakai műszakban fáradozik a mindennapi betevő falat megkereséséért, vagy éppen Facebook-ra írják ki, "bárcsak valóra válna..." kiírás kíséretével. Kívánságok, jóslatok, reménysugár kergetése. Hiú ábrándok csupán. Ha valóban beválnának, akkor a születésnapi gyertyafújós kaland közbeni gondolatok miért nem váltak valóra? A hullócsillag elsuhanása utáni kívánság miért nem teljesül be? Azért, mert kigondolni, álmodozni róla kevés. Ha semmit sem teszünk az ügy érdekében, a fülünk botját sem mozdítjuk, akkor viszont csak álmok  maradnak. Édesapám szerint még van egy kulcsfontosságú összetevő is a sikerhez. Mégpedig a HIT. A magunkba vetett és Istenhez szentelt hit is különösen fontos és elengedhetetlen. Bízni kell abban, hogy képesek vagyunk rá és nem szabad, hogy eltántorítsanak a rosszakarók. Sőt, rájöttem még valamire. Ha úgy adódik, bátran kérjünk segítséget! Persze az a legszebb, ha csakis a te saját kétkezi munkád gyümölcsözik, de az élet sokszor gördít olyan akadályokat az ember elé, amit egyedül nem tudunk leküzdeni, akár elfogadjuk, akár nem. Ha találunk megfelelő személyt, az már félsiker. 
Nekem is vannak álmaim. Mindenkinek vannak. Sokszor éreztem már magam mélyponton, néhány külső befolyás elgyengítette bennem az erőt, hogy sikerülhet. De igyekszem felállni, kihúzni magam és teli torokból azt kiabálni, hogy: NEM! Nem szabhatják meg mások, hogy nekem mi a fontos és mik a céljaim. Lehet, hogy addig sokat kell fejlődnöm, tanulnom, tapasztalnom. De ha igazán akarom, sikerülhet! Mert sosincs olyan, hogy lehetetlen. A lehetetlen nem létezik. 

"We all wanna be somebody!"

Még Zsófi mutatta ezt a számot, de ahányszor újra meghallgatom, egyre jobban tetszik!♥ Érzelmes, elgondolkodtató. Hallgassátok!

Kettős érzés.

Nagy nehezen, de befutott Zsófi busza fél 4-kor. Elmentünk érte, ettünk egy finom fagylaltot, majd bementünk a teszkóba. Vettünk tenger gyümölcseit, ugyanis én még sohasem ettem és Zsófi nagyon áradozott róla, hogy milyen finom. Itthon anya meg is csinálta lecsós alappal, tésztával. Nagyon finom volt! Nem mondom, hogy mindennap ennék, de ízlett és kellemeset csalódtam. Este Jászberénybe mentünk apáékkal együtt, Jász-napok alkalmával. Ittunk 1 liter mojitot és égetett cukrot majszoltunk, sokat nevettünk. Tegnap itt volt évfolyamtárs jó barátunk, majd este megint Berénybe mentünk, ezúttal Rúzsa Magdi koncertre. Ma pedig kártyáztunk, zenéket hallgattunk, majd a fél 6-os vonattal haza is ment. Mondhatni villámlátogatás volt, de nagyon örülök, hogy itt volt.♥ A cím pedig, nos...Július 1-én kiköltöznek Németországba...Nem biztos, hogy örökre kint maradnak, de ha minden jól megy és összejönnek a dolgok, akkor igen. (Ennek a háttér okát nem boncolgatnám, bocsi). És itt jön a kettős érzés: Örülök, hogy adott ez a lehetőség és így elérhetik azt, amire vágynak, viszont szomorú vagyok, hiszen mégiscsak az unokatestvérem és egyben legjobb barátnőm is. Megmondom őszintén, mikor először hallottam a hírt, rögtön elbőgtem magam. Mostanra kicsit lenyugodtam, logikusan átgondoltam a helyzetet. Nem tudom legközelebb mikor fogom újra látni, remélem minél hamarabb. De megbeszéltük, hogy néha ő is lejön, meg én is felutazok. Úgy sem voltam még Németországban. Lényeg a lényeg, hogy érzékenyen érintett és rossz kedvem van, de azért szívből remélem nekik a legjobbakat!♥

Az elmúlt napok emlékére!

Csupán emlék, nem több...

Hihetetlen, hogy egy-egy remek, boldog, baráti kapcsolatból hogy válik puszta emlékkép. Én sokszor gondolok vissza azokra az emberekre. Fel tudom idézni a boldog perceket. Vissza tudok emlékezni a gondtalan, őszinte nevetésekre. Tisztán emlékszem, mikor és hogy találkoztam velük. Sőt, néhány pontos témára/képre/zenére is, ami szinte szállóigévé forrt közöttünk. Vajon ők is képesek erre? Vajon ők is gondolnak néha rám?

Minden bizonnyal nem.

Rajz -Fairy Tail-

Life happens .

Elkezdődött a nyár, zajlik az élet. Tegnap eljutottam a strandra egy osztálytárs barátnőmmel. Jól éreztük magunkat, sokat nevettünk, beszélgettünk. Csak sajnos idióta vadbarom voltam és nem vittem naptejet és sikerült szarrá égnem ^-^ De úgy igazán. Olyan a hátam, vállam, mellkasom, arcom, mint egy paradicsom. Csudiszép, hidd el! Igaz, hogy annyira fáj, hogy pólót nem tudok húzni, de se gáz... Azért jól éreztük magunkat!

A másik dolog.. Ha minden jól megy, holnap jön Zsófi! *-* Április 6-án láttam őt utoljára, szóval ideje lesz a találkozónak. Pláne, hogy egy ideig nem fogom látni, mert huzamosabb ideig kint fognak tartózkodni Németországban, szóval... De addig is kiélvezzük ezt az időt, amit majd együtt töltünk♥ Tervbe van, hogy elmegyünk moziba és megnézzük A nagy Gatsby-t, amire nagyon kíváncsi vagyok! Lesz róla ajánló, vélemény morzsák, úgyhogy tessék majd sasolni. 

Most pedig kicsutakolom a szobám, ugyanis ha vendéget fogadok kicsiny szobámba, valahogy nézzen is ki. Rend az viszonylag megvan, csak kicsit porszívózni meg törölgetni kellene. Istenem, de utálom. Tudom, rettentő lusta vagyok ilyen szempontból, de na... Ki szereti csinálni? Lényeg a lényeg, hogy most megyek és megmozdulok. Még jelentkezem a héten!

                       Csók :*