Utána végigmentünk egy nyüzsgő sétálóutcán, ahol rengeteg üzletek, kávézók sorakoztak, majd egy parkos részhez értünk, ahol kaptunk 2 órát szabad foglalkozásra. Tudjátok min gondolkoztam? Ültem a szökőkút tövében, néztem az emberek sokaságát, ahogy beszélgetnek, nevetnek, fotóznak, csodáltam a gyönyörű tájat és épületeket és az a kérdés fogalmazódott meg bennem: hogy én miért nem élek ilyen helyen? Itt és a környékünkben egyszerűen semmi sincsen... Néma csend és hullaszag. Ha ilyen helyen élnék, mindennap kijárnék sétálni, innék egy finom kávét és bámulnám a tájat...~
Henivel :) |
Kicsit művészkedtem is.. :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése