Vigyázat, negativitási veszély!

Haha.

A mai nap olyan semmilyen volt. Reggel még nehezebben másztam ki az ágyból és még lassabban készültem el, mint általában. Kiérve az udvarunkra mérgelődve konstatáltam, hogy bizony hűvös van, így a blézerem nem lesz elég, usgyi vissza a kabátomért. Az első két óra hamar eltelt, unalmas volt. Utána jött a "szenvedés". Tiszteletben tartom a megemlékezés értékét, de 2 órás műsort lenyomni egy kicsit túlzás nem? Főleg úgy, hogy közben egy ember nagyságú táblát kell tartanod, amin egy félmeztelen nő virít és nem csodálkozni, hogy a közönség soraiból jó néhányan mutogatnak és nevetnek [vármegyék voltak a táblákon, az enyém volt Sáros, nem értem az összefüggést, hogy miért ilyen képet raktak rá, de szerintem nem is akarom tudni...] Utána a derekamat, talpaimat nem éreztem, hazafele majd elaludtam, közben a legapróbb bolondságokon is szakadtam a nevetéstől. Fáradság, te kurva. 
Hazaérve ittam egy bögre zöld teát, mert az köztudottan élénkíti a concentrációt, de egyelőre nem tapasztalok változást. 

A mai nap még el kellene pakolni, ugyanis ismét sikerült horribilis állapotot kialakítani kicsiny szobámba. Tegnap még minden szép és jó volt. Azért tudok valamit, nem? 
Irodalmat is kellene tanulni, ugyanis csütörtökön beindul a nagy felelés, Kölcsey és Vörösmarty összes tanult verséből és életéből és én még semmit sem tudok.. 

Pénteken osztálykirándulás, ami máshogy fog alakulni, mint ahogyan terveztük, ugyanis a szálláshelyünket elárasztotta a víz (azért a víz az úr!!) így a kétnapos kiruccanásból egy lesz. És végül hova megyünk? Parádra, Gyöngyösre, ahol már kismilliószor jártam. Ráadásul múzeumokba meg valami kényszermunka táborba. Ójeah♥ 

Lehet inkább most jobban járnék, ha az ágyikómat választanám és nem sanyargatnám a jó népet a rizsámmal, de muszáj lesz aktivizálni magam. Most pedig igényesen, szentimentálisan fogom magam és megmozdítom a picshámat fenekemet.