Csipkebogyóra is vadásztam, amit találtam is. Néhányszor azért mérgelődtem, mert a legszebbek eléggé magasan voltak. Legközelebb létrát is viszek magammal... :)))
Viszont amit nagyon szeretek a télben, hogy minden olyan csendes, békés és nyugodt.
Az egyik kedvenc nyakláncomat is beavattam a fotózásba. Szerintem különleges, antikolt hatású, illik a téli tájhoz. Sokat szerencsétlenkedtem vele, hogy stabilan megálljon, mert állandóan forgolódott. Be volt csavarodva kicsit :)
Természetesen magamról is lőni kellett egy-két képet, ha már ott vagyok. Nem sokáig haboztam, rögtön belevetődtem a friss hóba. Állványom híján a bicikli kerekére tettem a fényképezőm és úgy ügyeskedtem. Hamar vissza kellett bicikliznem, mert későn mentem ki és ugyebár korán sötétedik. Legközelebb Valakit szeretnék fotózni, majd még ki kell találnom, ki lesz az :)Hazaérkezvén pedig egy nagy adag tejszínhabos-csokireszelékes kakaóval kényeztettem magam. Rendesen át voltam ázva, így jól esett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése