Hanyag elegancia.

Nem vagyok egyszerű eset. A véleményem egyik napról a másikra megváltozhat, de rengeteg mindenben felfedezem a szépséget, jót. Szeretem a retro korszakot, a pöttyöket, a baglyos nyakláncomat, a csokoládét, a szelet, a havas tájat, a csobogó patak morajlását, a fényképezőgépemet, a grafit siklását az érdes papíron, az őszi színeket, a gitárszót, a vattacukrot, a szappanbuborékokat, az állatokat, a szűk sétálóutcákat, az antik dolgokat, az epret, és még megannyi mást. Sokak szerint álomvilágban élek, abszolút optimistán tekintek az életre, pedig nem mindig. Mostanában kétszer is átgondolom a dolgokat és hogy miként is cselekszem. Komolyabb is lettem, nem vágom be mindenkinél a mézes-mázas álarcot. Megvannak a saját gondolataim és próbálok aszerint cselekedni. Igaz, sok holtpontom van, amikor egy kicsit elbukok, megtorpanok...De végül mindig lerázom magam és igyekszem haladni előre. Aki pedig azt mondja, jellegtelen, unalmas személyiség vagyok, az nem ismer. És igenis meg fogok tanulni gitározni, tovább fejlesztem a fotós tudásomat, felrázom magam matematikából, többet gyakorolok a táncra, csak azért is ! Sokszor gondolkodtam a blogom abbahagyásán, mert időnként semmi ötletem se volt a pötyögésre, de hogy most fáradtan idehuppanva a fotelba azt láttam, hogy két új olvasóm is van és növekszik a nézettség, hatalmas motivációt ad. Tudjátok mit...Nagyon is szeretem ezt a blogolást, jó darabig megmarad, az fix.

Ezt a számot most nagyon szeretem.