Könyvajánló: A fekete ruhás nő

A fekete ruhás nő történetével egy filmen keresztül találkoztam, amit a Horror-mirror blog oldalán találtam. Egy toplistás, ijesztő alkotásnak volt számon tartva és elolvasva a történetét, megtetszett. Leszögezném, hogy az eredeti, 1989-es filmről van most szó, nem az új, Daniel Radcliffe főszereplésével készült műről. Barátnőm olvasta a könyvet és az új filmváltozatot látta és elmondása szerint az eredeti regényhez semmi köze nincs ahhoz képest hogy szerepel benne az a bizonyos fekete ruhás nő. Úgyhogy én nem is szándékozom megnézni, az eredeti, régi fajtáját annál inkább. Azonban, miután megláttam, hogy van belőle regény is, elhatároztam, hogy elolvasom. Barátnőm nővérének meg is van és kölcsönadta nekem. 

A könyv tartalma:
Arthur Kippst, a fiatal, házasodás előtt álló ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig elnémulnak, ha szóba kerül a ház vagy annak elhunyt lakója. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről fokozatosan derül ki, ki is valójában. Valaha szép lehetett, ma már csak egy rejtélyes eredetű negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Rémisztő és fájdalmas események veszik kezdetüket. Vajon milyen visszafordíthatatlan változást hoz ez a találkozás Arthur életébe?  

A borító ne tévesszen meg

Maga a könyv 175 oldalas, viszonylag rövid, bár barátnőm megjegyezte, hogy rengeteg benne a leíró rész és így kicsit nehezebb vele haladni. Nos, szerintem teljesen jól lehet vele haladni, néhány óra alatt kivégeztem (nem egyhuzamban olvastam el).
Hihetetlenül jó, karakterközpontú alkotás és ahhoz képest hogy a horror műfaj nem a szívem csücske, élvezet volt olvasni. Szépen, tisztán és érthetően van megfogalmazva, kellően beletudja magát képzelni az olvasó. A ködös, lápos angol vidék, a kellően hátborzongató leírások, a kísérteties, különös történések hatalmas atmoszférát keltenek. Mindenkinek ajánlom, remek könyv!

Vörös haj szerelem

Nyáron olvashattatok egy bejegyzést arról, hogy szerettem volna vörös hajszínt, de sajnos az első festés nem fogta be igazán. Nem keseredtem el, másodjára is vettem két doboz festéket, elmentem szépen a fodrászhoz, de megint csak azt értük el, hogy a frufrum és a hajtövem vörös, a hajam többi része pedig barna színben pompázott. Közel másfél hónapig gondolkoztam, hogy mit is kezdjek a hajammal. Hagyjam a fenébe és fessem vissza barnára, vagy "szenvedjünk" még egy kicsit a vörösért. Gondoltam, ha már eddig eljutottam, folytatom. Október 29-én üres kézzel mentem a fodrászhoz, majd mondtam neki, hogy inkább fessük be rendes, fodrászos festékkel, hátha azzal jobb eredményt érünk el. Azt mondta, hogy a különböző festékek másképp reagálhatnak egymással, így még nagyon ne örüljek előre. De már a vizes hajamon látszódott, hogy vöröses, hát még amikor megszárította és kivasalta... A hajvégeim is vörös színben ragyogtak! Nagyon örültem neki és hatalmas mosollyal az arcomon távoztam a szalonból. Igaz, így az egész procedúra (fodrász festékje, vágás, szárítás) kicsit borsos lett, de végre elértem azt, amiért nyár óta küzdök.

És hogyan is fogadta a "társadalom" a hajszínemet? A többségnek tetszett és sok pozitív visszajelzést kaptam. Egyedül a szüleimnek illetve egy barátomnak nem igazán jött be, de nincs olyan dolog, ami mindenkinek tettszhet, szóval annyira nem voltam meglepve. Viszont ami a legfontosabb, hogy én imádom és örömmel nézek bele a tükörbe. Igaz, hogy hajmosáskor olyan mintha vérben áztatnám a testem, hogy befogja a kádat, hogy viszonylag hamar kopik és nem megy mindenféle színű ruhához (habár én ettől függetlenül ugyanúgy öltözködöm) de szerintem megéri a kicsivel több törődést. És szerintem annyira nem drasztikus változás ez, mintha mondjuk rózsaszínre vagy kékre festettem volna. 

Lényeg a lényeg, hogy örül a fejem és bebizonyosodott hogy hiába a sötét alaphajszínem, nem kellett szőkítéssel roncsolnom hogy elérjem a megfelelő színt :)

 Néhány vörös hajas inspirációs kép, ami kedves a szívemnek:

 

Valami új-kismama fotózás

1 hete vasárnap kismama fotózáson vettem részt. Több szempontból is kihívás volt számomra, mivel még sohasem fotóztam beltéren illetve ilyen témában sem. Megmondom őszintén, kicsit féltem, hogy hogyan fogom megoldani és milyen lesz a végeredmény, de a párt már ismertem, hiszen a jegyes fotózásukat is én csináltam és ott megtapasztalhattam hogy nagyon kedves, vicces emberekről van szó.

Kialakítottak egy külön kis helységet, ahová leterítettek egy szép bársony plédet, illetve sok ötletük is volt, úgyhogy viszonylag sokféle képet tudtam készíteni. Viszont ez egy jó motiváció volt arra, hogy a műtermi fotózás felé is orientálódjak és ehhez szükséges kellékeket is beszerezzek, hiszen van rá igény. Mindenesetre jól éreztem magam és örültem a felkérésnek, hiszen a terhesség egy gyönyörű időszak, ami nagyon fontos egy pár életében és életre szóló emlékek lehetnek az ez idő alatt készült fényképek. Remélem eleget tudtam tenni az elképzeléseiknek :)

Gondoltam veletek is megosztom néhány kedvenc képemet a fotózásból, hátha nektek is tetszeni fog: