:)

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! :) A lányoknak sok locsolót, a fiúknak sok szép hímes tojást! Egyetek sok sonkát, tojást, süteményt, meg mi szem-szájnak ingere :) Mi ma utazunk le nagyszülőkhöz és hétfőn is ott leszünk. Amolyan hagyomány ez nálunk. De nagyon élvezem, mert összegyűlik a család apraja-nagyja. Remélem nektek is jól fog telni!♥

Játékvélemény-Amnesia the dark descent

Sziasztok! A mai nap egy kissé rendhagyó bejegyzéssel érkeztem. Mégpedig egy számítógépes játékról fogok néhány szót ejteni. Az alanyom: Amnesia the dark descent. Nem tudom, hogy mennyire ismerős, tömören annyit kell róla tudni, hogy egy horrorjáték, amit az év egyik legfélelmetesebb játékának is tituláltak. Most jöhet a kérdés, hogy én hogy a manóba vetemedtem arra az ötletre, hogy játsszak vele? Egy évfolyamtárs jó barátom elmondása szerint ő sok horrorfilmet látott, azokon is elaludt (o.O) de ez a játék neki is okozott némi fennakadásokat. Elmosolyodtam, hogy ugyan, egy játék hogy lehet ijesztő. Néztem róla videókat, olvastam fórum hozzászólásokat és a körülbelül 20. komment után rádöbbentem, hogy itt tényleg nem csillámpónikról meg kiscicákról van szó. De mivel a kíváncsiság nagy úr, csak azért is feltelepítettem. Maga a történet az 1800-as években játszódik, ahol főhősünk, Daniel nehézkesen, szédülten ébred egy nagy, üresnek vélt kastélyban, és nem sok mindenre emlékszik. Ahogy a címből is kiderül, amnesiában szenved, de az a legszebb az egészben, hogy ezt saját magának okozta. Ezek után nincs más dolgunk, mint haladni előre, és kideríteni egyet s mást, amit a szobákban elvétett levelekből tudunk összerakni. Sokféle szoba és terem tárulkozik elénk, valamelyik teljesen átlagos, ám némelyik eléggé bizarr és kompromittáló. Egy idő után rájövünk, hogy egy furcsa árny követ minket, ami elől jobb elmenekülni. Más választásunk nem igen akad, ugyanis fegyverek nem állnak a rendelkezésünkre.

Daniel legjobb barátja az olajlámpás, amivel-szó szerint-egy kis fényt visz az éjszakába. Ám ezzel is csínján kell bánni, ugyanis olajat nem mindenhol találunk. Ezen kívül szakadt kinézetű, lógó szájú, rusnya pofájú múmiák(?) is lézengenek szétszórtan a folyosón. Ha mély, hangos morgást hallunk, jobb elbújni, mert drága

Pisti barátunk közeledik (így neveztük el őket :DDD) Ha már így a hangokról szó esett, talán ez az egyik legütősebb a játékban. Az olykor leomló kődarabkák, hősünk zihálása, az ajtócsikorgás, a sikolyok, hörgések és léptek hangjai igencsak erős atmoszférát teremtenek. Ami pedig megnehezíti és izgalmassá teszi a játékot, az a logikai feladványok sorai. Annyira nem nehezek (bár nekem sokszor nehéz volt a felfogásom, és eltartott egy darabig, de ez más kérdés...), de rémült, izgatott állapotban azért okozhatnak némi fejtörést. A játék vége is különleges, ugyanis 4 féle befejezés is adott. A kedves játékos pedig eldöntheti, melyik számára a legmegfelelőbb. Végszónak annyit írnék még, hogy összességében egy izgalmas, nagyon hangulatos játék, nem is olyan hosszú (6-7 óra, bár ültő helyedben úgy sem tudnál annyit vele játszani...), úgyhogy szerintem egy próbát mindenképpen megér. 10-ből olyan 9 pontot adnék neki.   

:)))

And that's who I am.

Utálok korán kelni, a délelőtti órákba szinte használhatatlan vagyok. Ezzel ellentétben imádok sokáig fenn maradni, ha kell, ha nem.

Hogy ez mennyire igaz...Sok mindent nem tudok hozzá fűzni, sajnos nehezen tudom beosztani az időmet

Nagyon szeretem az állatokat és több olyan történetet is tudnék mesélni, ami bebizonyítja hogy szeretnek és 'megértenek' az állatok.

 

 

Mondhatni ő a másik felem, hihetetlenül szeretem és unokatestvérségen kívül ő a legjobb barátnőm, bármit elmondhatok neki♥

 

 

 

 

Amióta iskolás vagyok, mindig is számított és fontos volt, hogy milyenek a füzeteim és az íróeszközeim. A sima, egyszerű, sablonos dolgoktól sikítani tudnék. Ha egy füzet jókedvet és vidámságot áraszt, máris könnyebb a tanulás

 

Egy késő nyári napon kifeküdni a fűre és bámulni az eget, miközben különféle figurákat kémlelsz a felhőkből...Leírhatatlan

Bár nem sűrűn veszek rendes kádfürdőt, mivel a tusolás gyorsabb és gazdaságosabb, de ettől függetlenül imádok elmerülni egy forró, habos, illatos fürdőben, és hosszú ideig töprengeni az élet értelmein (Feltéve, ha valamelyik drága családtagod nem kopog be eszeveszetten, hogy szeretné használni a fürdőt...), sőt volt olyan, hogy majdnem el is aludtam...

Miért?

*Saját kép, én vagyok rajta

Miért van az, hogy pitiáner dolgokról képes vagyok napokig rágódni? Miért van az, hogy körülöttem vagy nyolcan is állnak, még sem tudok a témához szólni és csak állok ott, mint egy rakás szerencsétlenség? Miért nem bízok magamban? Miért van az, hogy hatalmas kétségek gyötörnek egy-egy feladat előtt, eljátszom a hattyúk halálát, de az esetek 90 %-ban jól végződik a dolog? Miért van az, hogy egyszer átölelném az egész világot és mindenen csak nevetnék, máskor pedig csak aludnék és azt kívánom, senki sem szóljon hozzám? Miért van az, hogy nehezen viselem az igazságot? Miért van az, hogy tudom, hogy a szüleim jót akarnak, mikor egy dologért komolyabban elbeszélgetnek velem, vagy éppen kicsit leszidnak, de én mégis azt hiszem, hogy szándékosan teszik? Miért van az, hogy egy-egy szót, tettet, halk suttogást is képes vagyok elraktározni és évekkel később újra előkaparászni? 


                      Valószínűleg ezekre egyhamar nem kapom meg a választ.

Az emberek változnak, az emlékek nem.

Ahogy sétáltam hazafelé a vonatállomástól, tömény kávéillat csapta meg az orrom. Elmosolyodtam. Nem csak azért, mert szeretem a kávét és szívesen megittam volna egy csészével, hanem mert régi emlékeket idézett fel bennem. Elgondolkodtam, hogy sokszor apró kis dolgok is rengeteg érzést és történést tartalmaznak. Elég egy illat, egy kép, egy szó, egy hang és máris emlékek netovábbja árasztja el elmém. Őszintén szólva túlságosan is szeretek a múltban turkálni. Elmélázni, elmerengeni, újra átgondolni, elmosolyodni vagy néha elszomorodni. Mert a rossz emlékek is bennünk vannak, habár sok ember úgy van vele, hogy mivel negatív tartalommal bír, teljesen kitörli az életéből. Én se szívesen tartogatom őket, de nem tudok tőlük megválni. Ezeket is átéltem, ezek is a lényemmé formálódtak. Ezek bizonyítják, hogy sokszor vagyunk akadály és válaszút előtt, de végül minden megoldódik. És bár azt szeretnénk, ha az életünk csupa móka és kacagás lenne, jobban belegondolva lehet egy idő után kicsit unalmassá válna... :) De azért azt sem szabad hagyni, hogy a negatív energia bekebelezzen! 

♥ Bónusz: Késő délutáni napon elővenni a régi előhívott fotókat egy tál csokoládé vagy egy bögre forró kakaó/tea mellett, felbecsülhetetlen.